MENÜ
2024. május 23.
Dezső
Környezetbarát terepjáró

Környezetbarát terepjáró

autopro.hu

A Sorento legmagasabb felszereltséggel valóságos arzenált vonultat fel a vezető asszisztensi megoldásokból.

 

Aki nem követi elég gyorsan a járműipar fejleményeit, annak a Kia márkanévről biztosan nem a prémium szegmens jut eszébe – nem mintha a Picanto vagy a Rio a maga kategóriájában ne lenne jó. A Sorento egy egészen más szint, amit az elmúlt évekig megszokhattunk a kisebbik dél-koreai gyártótól. Az autopro.hu által egy hétig tesztelt autó ráadásul a legmagasabb, Kryptonite felszereltséggel rendelkezik, így tényleg megvolt a prémium-érzés.

A Kia Sorento 4810 milliméter hosszú, 1900 milliméter széles, súlya 2680 kilogramm – tehát kifejezetten nagy autóról van szó, a markáns megjelenést fokozzák a 19-es kerekek és szögletes fényszórók. A nagy mérethez képest nem hangzik túl soknak az 1598 köbcenti, viszont egy 90 lóerős villanymotor is kiegészíti a hajtást, melynek összteljesítménye 260 lóerő.

A Sorento legmagasabb felszereltséggel valóságos arzenált vonultat fel a vezető asszisztensi megoldásokból: van sávtartó, ami alapesetben csak figyelmeztet, de beállíthatjuk azt is, hogy az enyhébb ívekben magát kormányozza az autó. Bár ezt a funkciót nagyon élveztem, az autó viszonylag gyorsan figyelmeztet arra, hogy tartsam a kezem a kormányon, hiába képes bevenni az enyhébb kanyarokat.

A parkolást segítő kamera már-már alap, de az mindenképpen extra, hogy felülnézetből is láthatjuk az autót és a környezetét. Szintén nem egy mindennapos megoldás, hogy az irányjelző használatakor a műszerfal megfelelő oldalán a holttérfigyelő-kamera képét láthatjuk. A parkolóhelyről való kiállást is segíti a kamera, ha pedig érkezik közben egy jármű, akkor a hangjelzés mellett be is fékez az autó, ezzel megakadályozva a balesetet.

A biztonságérzetet fokozza a visszapillantótükrökön elhelyezett kis lámpa, ami villogással jelzi, ha az autó közelében halad egy másik jármű. Ha ennek ellenére akarunk sávot váltani, azt pittyegéssel és a kormány rezgésével jelzi az autó.

Kiemelendő még a lejtmeneti fék, amit Buda néhány meredek utcáján próbáltam ki: remek érzés a pedálok lenyomása nélkül biztonságos tempóban ereszkedni lefelé egy 10-12 százalékos lejtőn.

A biztonság ára: sípolás és pittyegés

A fent említett extráknak persze megvan az ára – és most nemcsak arra gondolok, hogy az alapmodellnél ötmillió forinttal drágább a legmagasabb felszereltséggel rendelkező kivitel, alulról karcolva a húszmillió forintot. Számtalan okból szólalhat meg valamilyen hangjelzés az autóban, ami jellemzően pittyegés, esetleg sípolás. Például csak a motor beindítása után kötöm be magam? Ennek az ára erős hangjelzés. A kertbe beállás előtt valaki kinyitja a kaput? Amíg elmegy az autó mellett, addig bizony pittyegni fog. Ha közel van a sövény vagy egy másik autó, akkor is, ami a fővárosi parkolást sokszor kellemetlenné teszi.

Egy fokkal bosszantóbb a sávkövető-rendszer jelzése, bár ez semmiképp sem a Kia hibája: a magyar vidéken bizony előfordul, hogy egy ilyen széles autóval rengeteg kátyúba mennék bele, ha nem az út közepén haladnék, amikor épp más nem jön szembe. Azonban az ilyen utakon – ha van felfestés – a sávtartó folyamatosan rezegteti a kormányt és pittyeg – vagy ki kell kapcsolni, ugye.

Nagy szerencse, hogy a sebességkorlátok be nem tartását csak egy villogó tábla bünteti. Na nem azért, mert száguldozni szeretnék a városban, hanem sajnos gyakran előfordult, hogy az autó vagy késve, vagy egyáltalán nem érzékelte a sebességhatárok változását: így kellett volna harminccal végiggurulnom a Zsigmond tér és a Kolosy tér között, így lett volna 40-es korlát egy útjavítás után még két kilométerig és még sorolhatnám. Ez persze sokszor nem róható fel az autónak, és amíg csak egy villogás és a fehér helyett piros számok jelzik a „gyorshajtást”, addig ez elviselhető.

Ha már itt tartunk, szintén a prémiumszegmens jellemzője a szem elé vetített kijelző, avagy HUD. A Sorento ezzel is rendelkezik, megkönnyítve a sofőr dolgát a legfontosabb információkat illetően – bár egyébként is nagyon informatív és jól átlátható a műszerfal.

Rászolgál a zöld rendszámra
Egy ilyen autótól első blikkre sok mindent várhat az ember, de környezetkímélést, azt nem. Sőt, egy ilyen hatalmas SUV zöld rendszámmal és minimális elektromos hatótávolsággal pont az a jelenség, ami miatt számos kritika éri a plug-in hibrideket. A Sorento csak első látásra ilyen, vezetve már nem. Persze oda kell figyelni rá, hogy vezeti az ember, de könnyen megtörténhet, hogy egy 17 kilométeres városi út során csak 8 kilométerrel csökken az elektromos hajtással megtehető hatótáv, míg a benzinesé egyetlen kilométerrel.

Sokat „vitorlázva”, városban inkább elektromos módban vezetve, de a tempósabb szakaszokon – ahol 70 kilométer/órás korlátozás van – a városon belül is a benzinmotort használva, és persze nem nyélgáz-satufék mentalitással közlekedve igazán hatékony és takarékos jármű ez a két és fél tonnás cirkáló. A lejtőkön valósággal termeli az üzemanyagot, a dugóban nem fogyaszt, autópályán viszont szépen harap a benzinből – ritka jelenség egy ilyen hatalmas autó, ami városban a legtakarékosabb, ott, ahol a legkevésbé lenne praktikus.

A takarékosság alapkövetelménye a rendszeres töltés. Ez sajnos nem az erőssége a Sorento-nak, az otthoni töltővel az egész éjszaka (durván hat óra) megy rá a töltésre, de az utcai töltővel is kell három óra a teljes töltöttséghez, nehéz villámtöltésről beszélni. Ez persze akkor nem olyan nagy gond, ha valaki felkészülten választ autót.

Hétszemélyes, de csak családoknak

A modell akár családi kedvezménnyel is megvásárolható, ugyanis hétszemélyes. Kétségtelen, hogy hatalmas belső térrel rendelkezik az autó, ez viszont addig élvezhető ki, ha maximum öten használják. Az ülések nagyok és kényelmesek, elektronikusan állíthatók és fűthetők, hátul is nagy a lábtér. Emellé egy akkora csomagtér is társul, amit ember legyen a talpán, aki egy nyaraláson maximálisan ki tud tölteni. Más a helyzet a harmadik üléssor használatakor: én átlagos testalkatú felnőttként alig tudtam oda beszállni, míg a lábamnak nagyjából annyi hely jutott, mint a hátsó ülésen utazó utasaimnak életem első autójában, egy Fiat Cinquecento-ban. Gyerekek számára viszont megfelelő a hátsó két ülés, viszont azok felhajtásával kevés hely marad a csomagtérben – nem annyi, amennyivel heten akár csak a Balatonig elindulnak.

Ha viszont egy vagy két ember ül az autóban, akkor mind a két hátsó üléssor lehajtható, ebben az esetben szekrényt, létrát, kerékpárt esetleg ágymatracokat is vígan szállíthatunk az autóban, olyan hatalmas teret kapunk. A pakolást megkönnyíti, hogy amennyiben a kulccsal a zsebünkben közelítjük meg az autót, akkor a csomagtartó magától kinyílik, így akár mindkét kezünkben vihetünk csomagokat.

A napfénytetőnek hála még tágasabbnak tűnik az utastér, ráadásul kellemesen világos van az autóban – ezt a krémszínű bőrülések is segítik.

Számomra kicsit furcsa érzés volt egy tekerővel váltani, de ez megint csak olyan „probléma”, amin hamar túl lehet lendülni. A már-már szokásos Eco és Sport üzemmódok mellett még Smart módban használhatjuk az autót, ekkor ő dönti el, hogy az Eco vagy a Sport mód megfelelőbb-e éppen. Ezek mellett külön módot választhatunk hóban és terepen – ezek közül az utóbbit volt lehetőségem kipróbálni: a Sorento esetében a terepjáró megnevezés nem vicc, a magasságának köszönhetően – természetesen óvatosan hajtva – földutakon, erdei úton vagy akár köves-kavicsos terepen is lehet közlekedni.

A Kia Sorento egy prémium SUV, nem mondom, hogy megfizethető áron, de mindenképpen elérhetőbben, mint a német prémiumok hasonló felszereltséggel. Ha valaki nem a márkanevet, hanem az autó által nyújtott élményt és felszereltséget szeretné kifizetni, és gyakran jár városban ekkora autóval, annak tökéletes választás a Sorento plug-in hibrid.