Az ételekről alkotott elképzelésünk befolyással van az étvágyunkra
Ha egy étel „egészséges” címkével van megjelölve, kevésbé érezzük laktatónak a kutatások szerint.
Nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, hogy mit gondolunk róla. Egy tanulmány szerint az elme és a test közötti kapcsolat befolyással van az étvágyunkra.
Ha egy ínycsiklandó csokiszelet és egy alacsony kalóriatartalmú, természetesen édesített alternatíva közül kellene választanunk, melyiket választanánk?
A legtöbben racionálisan tudjuk, hogy az utóbbit kellene választani, de egy finom nassolnivalónak nagyon nehéz ellenállni, ami megnehezíti a fogyókúrázók számára a diéta betartását. Ennek oka, hogy ösztönösen az energiadús, édes ételeket kívánjuk. Őseink számára egykor ezek jelentették ugyanis a túlélést – emlékeztet Melissa Hogenboom vezető egészségügyi szakújságíró a BBC-n megjelent cikkében.
És hogy még nehezebb legyen a helyzet, környezetünk tele van magas kalóriatartalmú, ultrafeldolgozott élelmiszerekkel, amelyek fogyasztása bűntudatot kelthet étkezési szokásainkkal kapcsolatban.
„Az ultrafeldolgozott termékek lényegében olyanok, mint egy heavy metal koncert. Arra vannak tervezve, hogy minden mást elnyomjanak. És nagyon nehéz ráhangolódni egy gyümölcs vagy zöldség finom, klasszikus zenéjére” – mondja Ashley Gearhardt, a Michigani Egyetem pszichológiaprofesszora.
A kutatások azonban arra utalnak, hogy az egészséges testsúly fenntartásához nemcsak arra kell figyelnünk, mit eszünk, hanem arra is, hogy mit gondolunk az ételekről. Valójában az evés élvezetének is vannak egészségügyi előnyei, éppen azért, mert az elvárásaink befolyásolják, mennyire érezzük magunkat éhesnek.
Az „egészséges” turmix nem elég az elménknek
Egy mára ismertté vált, 15 évvel ezelőtt publikált kísérletben tudósok kimutatták, hogy az, amit hiszünk az ételünkről, hatással lehet arra, hogyan reagál a testünk.
Az Egyesült Államokbeli Stanford Egyetem pszichológusa, Alia Crum vezette kutatócsoport bemutatta, hogy ha a résztvevők azt hitték, hogy egy kalóriadús, „bűnös élvezetnek” számító turmixot fogyasztanak, a hormonális reakciójuk attól függött, mit gondoltak, nem pedig a valódi bevitt kalória mennyiségétől.
A kísérletben résztvevők ugyanazt a turmixot kapták, de vagy azt mondták nekik, hogy egészséges és csak 140 kalóriás, vagy azt, hogy egy 620 kalóriás „kényeztető” ital. Valójában a turmix 380 kalóriát tartalmazott.
Amikor a résztvevők azt hitték, hogy a „kényeztető” turmixot isszák, az éhséghormon (ghrelin) szintje jelentősebben csökkent.
Ez a hormon serkenti az étvágyat, és általában akkor emelkedik, amikor éhesek vagyunk, és csökken, amikor jóllakunk. Amikor viszont azt hitték, hogy egészséges turmixot isznak, a ghrelin szintje kevésbé csökkent.
Ez azért fontos az egészséges testsúly fenntartásában, mert a ghrelin befolyásolja az anyagcserét. Ha nem érezzük magunkat jóllakottnak, és az anyagcserénk lelassul, kevesebb energiát égetünk el. A folyamatos önmegtartóztatásra épülő gondolkodás tehát akár hátráltathatja is a fogyást.
Crum hasonló eredményeket talált a jóllakottság genetikai hajlamával kapcsolatban is. Azok az emberek, akiknek azt mondták, hogy olyan génjeik vannak, amelyek miatt könnyebben jóllaknak, több, testsúlyt szabályozó GLP-1 hormont termeltek – még akkor is, ha valójában nem rendelkeztek ilyen génekkel.
A címkézés fontosabb, mint gondolnánk
A címkézés is számít. Egy másik vizsgálatban a résztvevők egy fehérjeszeletet ettek, amelyet vagy „finomnak”, vagy „egészségesnek” címkéztek – pedig az összetétele azonos volt. Egy harmadik csoport csak a szelet kinézetét értékelte.
Azok, akik az „egészséges” feliratú szeletet ették, kevésbé érezték magukat elégedettnek, éhesebbek voltak, és később több ételt fogyasztottak – még azoknál is többet, akik nem is ettek a szeletből.
Ez azt mutatja, hogy az egészséges címkék csökkenthetik az élvezeti értéket, így kevésbé érezzük elégedettnek magunkat tőle.
Az is kiderült, hogy ha az egészséges ételeket inkább ízletesként és élvezetesnek hangsúlyozva címkézik, nagyobb eséllyel élvezik az emberek. Hasonlóképpen, azok, akik bűntudatot éreznek egy „bűnös” étel, például csokitorta elfogyasztása után, kevésbé sikeresek a fogyásban.
Összességében ezek az eredmények fontos tanulságokkal szolgálnak a fogyni vágyók számára. Ahogy David Robson is részletesen ír „The Expectation Effect” című könyvében, az, hogy megvonod magadtól a finomságokat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy összességében kevesebb kalóriát viszel be. Sőt, a túlzott önmegtartóztatás később túlevéshez vezethet.
Crum szerint inkább arra érdemes koncentrálnunk, hogy bízzunk a testünkben, és kerüljük az olyan kifejezéseket, amelyek hiányérzetet sugallnak, mint a „light”, „alacsony” vagy „csökkentett”. Az a gondolkodásmód, hogy „nem kapok eleget”, valójában hátráltathatja a diétát. Gearhardt is egyetért, és azt mondja, hasznosabb lenne az ételt élvezeti forrásként tekinteni, nem csupán tápanyagok és kalóriák halmazaként. „Ha folyamatosan korlátozzuk magunkat, az teherként élhetjük meg” – mondja.
Ehelyett a feldolgozatlan ételekre, fehérjére, valamint sok gyümölcsre és zöldségre kellene összpontosítanunk. Az emberi test arra lett tervezve, hogy ezek táplálják, és ezeket találja jutalmazónak és vonzónak.
Az ultrafeldolgozott élelmiszerek csökkentése is segíthet, mivel ezek nem biztosítják a szükséges tápanyagokat, és gyakran csak még többet kívánunk utánuk.
