Évekkel ezelőtt láttam azt a természetfilmet, amelyben tudósok az elefántok viselkedését tanulmányozták. Arra a jelenségre keresték a választ, hogy miért tapasztalható a csupán egy-egy csordát jellemző agresszió. Ugyanolyan környezetben miért maradt meg az egyensúly az egyik populációban, és miért nőtt meg a nőstényeket is jellemző folyamatos támadószellem a másikban? Időbe telt, mire rájöttek, hogy ezekben a csordákban szokatlanul megnőtt a fiatal hímek aránya, alig volt idős hím elefánt. Az állatok társadalma és csoportos viselkedése rengeteg érdekességet rejt, egyesek hihetetlenül szervezettek, ami az alkalmazkodóképességükre is magyarázatot adhat. Figyeld az egyedek közötti kapcsolatot, megmondom, milyen jövő vár az adott közösségre. Ez jutott eszembe, amikor egy teljesen letarolt, hurrikán által szinte leborotvált szigeten az élet újraindulását mutatták be. Az egykor paradicsomi, ember nem lakta földdarabot a rhesus majmok uralták, ám a természeti pusztítás után mementóként csak csonka fatörzsek maradtak és nehezen megszerezhető élelem. Eltűntek a zöld levelek és lombok. Korábban a csoportot vezető alfahím jogosultságát jelentette az árnyékos, kényelmes hely, és kényesen betartott távolságban helyezkedtek el a többiek. Se túl közel, se túl távol. A vészhelyzet után azonban változott a helyzet, a csoportot vezető rhesus engedte, hogy a többiek szétszéledjenek, árnyat keressenek. Megosztotta azt a kevés jót, ami megmaradt.