Virágos kőris, mezei juhar, selyemakác… Szárazságtűrő, napfényes területre ültethető, fák, melyek különleges talajt nem igényelnek, és idővel hűs árnyékot remélhetünk tőlük. Az idei nyár egyértelművé tette, hogy változtatni kell, új felfogás szerint kell átszabni kertünket, udvarunkat, szokásainkat. Mindez a szakértők szerint csak a kezdet. Jobban tesszük, ha szomorkodás helyett megtervezzük, miként alakítható át közvetlen környezetünk a napfény elleni védelemre, egyúttal a csapadék megtartására, optimális felhasználására. Nálunk például megszületett a döntés, nem veszünk több méregdrága fűmagot, vége a próbálkozásnak a vadvirágos, a szárazságtűrő, a mediterrán és a többi gyepkeverékekkel, hiszen eső nélkül mindenképpen a gyomok győznek, a vegyszerezés után pedig félsivatagi tájat kapunk. Egyedül a kövér porcsin él és virul, amit eddig balga módon kigyomláltunk, pedig értékes zöldet jelent, és a húsos leveleivel tárolja a minimális nedvességet. Minap olvastam, hogy ehető és finom, ráadásul hagyományos gyógynövény. Amiről azt hittük, hogy értéktelen gyom, valójában bajnok túlélő.