Feladni?
Érdekes írást olvastam arról, hogy időnként igenis fel kell adni, le kell venni a szemellenzőt, amit saját életprojektjeink során magunk hozunk létre.
Soha ne add fel! Rengetegszer hallottam és mondtam magam is ezt a biztatást, azok közé tartozom, akik meggyőződéssel hisznek abban, hogy az elszántság, a felkészülés, a befektetett kemény munka megtérül. De nem mindig. Érdekes írást olvastam arról, hogy időnként igenis fel kell adni, le kell venni a szemellenzőt, amit saját életprojektjeink során magunk hozunk létre. Bármilyen nehéz. Ezt az „elveszett költség” elvének nevezi a pszichológia, mondja Lindsay Crouse újságíró, aki az izgalmas témáról könyvet is írt, a Guardiannak adott nyilatkozatából az nlc.hu idézett. A szerző maga is átélte ezt a helyzetet, a Harvardon diplomázott, a New York Timesnál épített karriert, szabadidejében maratont futott, aztán megszületett két gyermeke. Lassan kezdett kicsúszni kezéből az irányítás, és egyre kevésbé érezte komfortosnak az életét. Rájött, hogy változtatni kell, kevesebbet vállalni, és bizonyos dolgokban muszáj kiadni kezéből az irányítást. Ez pedig nem gyengeség, ahogy korábban gondolta. Lehet kis lépésekben kezdeni, vagy egyszerre lezárni rosszul működő dolgokat, lényeg, hogy ne fogja fel kudarcnak az ember. Ráadásul a lezárás időt és energiát szabadít fel más életcél számára. Persze itt nem az első nehézség utáni megfutamodásról van szó. Egy idős kolléganőm évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett: „tanulj meg nemet mondani”. Most a cikk alapján kiegészítem azzal, tudd, hogy, mikor kell feladni!










