Csepp a tengerben, apróság a mai közéleti földrengésben. „Egy sikítozó kékharisnyával nem fog Budapest rendőrfőkapitánya interjút készíteni”, ezekkel a szavakkal védték meg felettesüket a rendőrségen, de téves címzés miatt a minősítés napvilágra került. A HVG újságírója, Martini Noémi a nőket ért utcai zaklatások témájában kért interjút a rendőrségtől, közel 300 esetet gyűjtött össze anonim kérdőív segítségével, 93 százalékban nőktől, és tapasztalataik kísértetiesen hasonlítottak egymásra. Nagyrészt a főváros utcáin, tömegközlekedési járatokon érte őket szexuális zaklatás, a történetet már sokan ismerik, a hvg.hu is beszámolt róla. Az ügyben a rendőrség kommunikációs osztálya azt írta megkeresésére „az interjú lehetőségével nem kívánunk élni”, ami szerintem egyébként nem lehetőség, hanem kötelesség lenne, de lépjünk tovább. Mivel a számok és adatok alapján rendszerszintű problémáról van szó, az újságíró nem hagyta lerázni magát, újra kérte, nyilatkozzanak a témáról. Erre a BRFK szóvivője telefonon kérdéseket kért, hogy tudjon nyilatkozót találni. Újabb forduló, kérdések, már országos szintről érkező szelektált válaszok, és az elszánt kolléga még mindig nem adta fel.
A banánhéj egy tévesen címzett e-mail volt, amiben éppen a „sikítozó kékharisnyának” küldték el az őt – és a megtámadott honfitársaink ügyét – minősítő levelet. Majd jött a bocsánatkérés, belső vizsgálat, ésatöbbi, egyszer minden kiderül.