Egy kisfiú megtalálta, és az egész innen lesz érdekes valamennyiünk számára. Az édesapja ugyanis másként reagált, mint tennénk azt a legtöbben. Saját készítésű falragaszokat készített, és kitette a környékben lévő alkalmas helyekre a felhívással: az elveszett 2 kulcsot balszerencsés tulajdonosa itt és itt átveheti, cím, telefonszám. Egy helyben lakó nyugdíjas hölgy vette észre és szólította meg a 45 év körüli férfit, mit és miért csinál? A válasz először megdöbbentette, majd cselekvésre késztette. Felhívta szerkesztőségünket, hogy megossza velünk a történetet. Nem igaz, hogy önzőek az emberek, másokkal nem törődnek, eltűnt az együttérzés, segítőkészség. Lám, áldozatot is vállalnak, időt és energiát szánnak arra, hogy segítsenek egy ismeretlennek. Működik a társadalmi szolidaritás, csak olykor alig látható. Azt nem tudom, hogy jelentkezett-e a kulcs gazdája, de jó tudni, hogy valaki az esélyt megadta, nem mellesleg gyermekének is megmutatta, mit lehet tenni hasonló helyzetben. Hogy sok esetben lehet valamit tenni, amit lelkiismeretünk diktál. Ezen a héten küldöm a Rózsát a lelkiismeretes megtalálóknak és a jót láttató honfitársunknak.