Nem esett vízbe, mégis megfulladt. A háborgó Balatont próbálta kajakkal átszelni, Lelléről még átjutott Szepezdre, de vissza már nem érkezett meg. A vízköd miatt vesztette életét egy harmincas családapa, egyszerűen nem jól mérte fel a helyzetet. Éppúgy, mint az a Siófokon nyaraló férfi, aki vízibicikliről ugrott a vízbe, és ez az életébe került. Idén már eddig is többen vízbe fulladtak, sokakat menteni kellett, és nem tudni, hogy hány ember élete múlt egy hajszálon? Nem írhatjuk a kánikula számlájára, a figyelmetlenség, felelőtlenség sajnos életünk része. A vakáció, a nyaralás extrém helyzeteket teremt, nagyon sokan kalandot, kihívást keresnek, vagy egyszerűen nincsenek tisztában saját korlátaikkal, készségeikkel. Hogy lehetséges, hogy úszni nem tudó emberek egy bérelhető műanyagtákolmányról vízbe ugranak, majd jó esetben kievickélnek, esetleg várják, hogy kimentsék őket? Hova lesz a minimális óvatosság, a józan ész?

Személyes tapasztalatom sem jobb. Első fokú viharjelzésben, erős déli szélben evickélt egy népes, nagyhangú társaság vízibiciklin. A Balaton déli partjától sok száz méterre eltávolodva, a hajóforgalom útvonalán dacoltak a hullámokkal. A figyelmeztetésre, hogy erősödik a szél, az életükbe kerülhet a szórakozás, felháborodva válaszolták: „Mi közünk hozzá, mások is kint vannak”. És egy közelükben hánykódó, emberekkel teli vízi szerkezetre mutattak. Lehet, hogy egyébként, az év többi napján, mind megfontolt, normális emberek.