Borozóként működik, kellően lassan halad Európa Borfővárosán át
Valaha Magyarország egyik legfontosabb vasútvonala volt.
Az Eszék-Erdőd vasútvonalnál lassabb nem létezik Európában, legalábbis a normál nyomtávú vasutak között. Ezt az adottságot használta ki az Eszék-Baranya Megyei Turisztikai Hivatal, amely úgy döntött, hogy ezzel a vonattal ünnepli meg, hogy 2025-ben Eszék-Baranya Megyét választották meg Európa borfővárosának. Itt van a világ legnagyobb, 75 ezer literes, 150 éves tölgyfából készített boroshordója, ami a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.
Az Európai Borvárosok Hálózata (RECEVIN) Eszék-Baranya megyét nyilvánította a 2025-ös év Európa Borfővárosának, a Dionisio-nak, ami minden bizonnyal ráirányítja a figyelmet Kelet-Horvátország bőséges, lenyűgöző, mégis krónikusan figyelmen kívül hagyott bortermelésére. „Mivel turizmusunk jövőjét négy szőlőültetvényünkre – Baranyára, Erdődre (Erdut), Diakovárra (Dakovo) és Ferencfalvára (Feričanci) – alapozzuk, amelyekre különösen büszkék vagyunk, nagy örömmel viseljük a 2025-ös Európa Borvárosa címet” – mondta Mato Lukić, Eszék-Baranya megye prefektusa.
Az Eszék-Erdőd vonatot ebből az alkalomból Lassú Borvonatként indították el, az ünnepség résztvevői Eszéken szálltak fel a vonatra, ahol megkezdődött az Erdődre vezető boros utazás. Miközben a vonat áthaladt a szőlőültetvényeken, az utasoknak lehetőségük volt élvezni Horvátország legnagyobb, 500 hektáros szőlőskertjének látványát, amely kedvező és napsütéses fekvésének köszönhetően kiváló borairól ismert.
Az egykori alsó-baranyai vasútvonal mára elvesztette kiemelt szerepét. 1870-ben készült el, hogy lerövidítse az utat Szeged és Fiume között. Ez a vasút akkor nem számított lassúnak, érdekes, hogy átadásakor az Eszék-Erdőd közötti 31 km-es távolságot 1 óra 6 perc alatt tette meg, ez most 1 óra 13 perc!
Akkor még sehol sem létezett vasúti híd a Dunán Ausztria és a Fekete-tenger között, ezért itt egy speciális gőzüzemű komp szállította a szerelvényeket a folyón.
„A komptest egy 62 méter hosszú és 10 méter széles, erős fedélzetű vasponton, amelyre 6—9 vasúti kocsit lehet egy parti vágányon beljebb vagy kijjebb tolható ék alakú hídsegélyével rátolni s azután a kompon elhelyezett gőzpép és sodrony vonókötél segélyével húzza át önmagát egyik partról a másikra. A két part között kifeszített erős aczélsodronyból font vezérkötél pedig megakadályozza, hogy a víz árja a kompot irányától eltéríthesse.”
„Az első ilyen gőzkompok Amerikában létesültek, Európában az 1860-es években a Rajnán helyezték üzembe az első ilyen kompot. Ennek mintájára rendelte meg az Alföld-fiumei vasút igazgatósága a Gombos-erdődi gőzkompot, amit 1872 nyarán helyeztek üzembe országos érdeklődés közepette. Abban az időben még csak egyetlen vashíd, a Lánchíd kötötte össze hazánkban a Duna két partját és méltán keltett feltűnést, hogy ezentúl vonattal is át lehet majd menni a Dunán olyképpen, hogy a vonatot utasokkal és teher árúval együtt viszik át kompon a túlpartra” – írta a Vasárnapi Újság 1911-ben, amikor itt megépült Magyarország második vasúti hídja.
A híd még létezik, de már nincs rajta személyforgalom, a horvát vonatok Erdődig, a szerb vonatok a Duna túloldalán, Gombosig közlekednek.
