Tam_Bau
MENÜ
2024. július 20.
Illés
Az orosz gáz drága és nem is lenne szükség rá

Az orosz gáz drága és nem is lenne szükség rá

mfor.hu / Király Béla

Egy évig biztosan nem okozna problémát, ha egy köbméter orosz gáz sem érkezne.

Olyan mértékben esett vissza a hazai gázfogyasztás, hogy a következő időszakban az oroszoktól a hosszútávú szerződés keretében érkező gáz tárolása is gondot okozhat. Az Európa szerte tapasztalható magas készleteknek ugyanakkor az az előnye, hogy az árak megugrásától nem kell tartani.

Az ukrajnai háborút megelőzően a magyar szakértők, sőt időnként még a kormány képviselői is beszéltek a gázbeszerzések diverzifikációjának szükségességéről, ennek jegyében Szlovéniát kivéve minden szomszédos országgal létrejött a vezetékes összeköttetés. 2022 eleje óta viszont a kormányzati kommunikáció többek között a gázvásárlásokkal támasztja alá, hogy a magyar külpolitika miért fordít hátat rendszeresen a szövetségeseinek és ápol meglehetősen meleg viszonyt Vlagyimir Putyin rezsimjével.

 A 2021 őszén kötött hosszútávú gázszerződés kapcsán annak idején ódákat zengett Orbán Viktor és Szijjártó Péter, olyan, azóta valótlannak bizonyult állításokat megfogalmazva, mely szerint ez az egyezség olcsó gázt biztosít. Sajnos a gyakorlatban kiderült, hogy az oroszoktól ilyen módon érkező földgáz, egyáltalán nem olcsó, sőt, kifejezetten drága.

Az ukránok közös uniós támogatása kapcsán Szijjártó Péter például azt hangoztatta, hogy Magyarországnak ebből azért is ki kell maradni, mert vigyázni kell a magyar adófizetők pénzére, ez ugyanis hazánknak nagyságrendileg 30 milliárd forintos terhet jelentett volna. Az érvek érthetőek lennének, ha a háborús agresszor oroszokat nem „támogatnánk” ennél másfélszer nagyobb összeggel. A Népszava néhány hete számolta ki, hogy két év alatt 564 milliárd forint kár érte Magyarországot az orosz gázvásárlás révén. A lap megállapítása szerint ugyanis ekkora a pluszköltsége annak, hogy az Orbán-kormány a tőzsde helyett Putyintól veszi a gázt. Ha a kormány kommunikációs paneljeire mindezt átültetnénk, akkor erre mondhatnánk azt, hogy a békepárti magyar kormány körülbelül másfélmilliárd dollárral támogatta a háborús agresszor államot. (Már ha ez a pluszösszeg valóban az oroszoknál marad, ám mivel a szerződések nem nyilvánosak, erről sem tudunk semmit.)

Adott tehát egy olyan szerződés, amely keretében még 12 évig a piaci ár feletti összegért kell átvennünk évi 4,5 milliárd köbméter földgázt. Eközben viszont a hazai fogyasztás, elsősorban az árak megugrása miatt, brutálisan visszaesett: miközben 2021-ben 11 milliárd köbmétert meghaladó volt az ország éves fogyasztása, ez tavaly már csak 8,5 milliárd köbméterre rúgott.

Miután tavaly ősszel Magyarország is végrehajtotta azt az uniós döntést, hogy a fűtési szezon előtt a tárolók legalább 90 százalékos töltöttségen legyenek, így (a visszaeső fogyasztás miatt) gyakorlatilag rekordszintű készlettel zártuk a telet, hiszen eddig csupán 2020 márciusában rendelkeztünk hasonlóan magas készlettel. Igaz, akkor a mostaninál jóval magasabb, 10 milliárd köbméteres volt az éves földgáz-fogyasztás.

A hazai termelés ugyanis 1,5 milliárd köbméter, ami a kormány ígérete szerint (bár ugye az olcsó orosz gáz rámutat, hogy érdemes ezeket óvatosan kezelni) a kitermelés felfuttatásával rövidesen 2 milliárdra növekszik. Ezen túl van egy, az oroszhoz hasonlóan szintén több évre szóló LNG-vásárlási szerződésünk is, mely keretében évi 1 milliárd köbméter gáz érkezik hazánkba. Ez a mennyiség Horvátország felől jön és ezen a vezetéken annak kapacitásának köszönhetően további mennyiség is beszerezhető. De Ausztria irányából az olasz és a nyugat-európai kikötőkbe érkező gáz is szállítható, míg a szlovákiai vezetéken a lengyel LNG-terminálokba befutó gázon kívül akár a norvég mezőkről származó földgáz is érkezhet. Tavaly ugyanis direkt vezetékes összeköttetés létesült Lengyelország és Norvégia között.

 

Magyarország, illetve a szerződést aláíró MVM aligha fog kilépni az oroszokkal kötött megállapodásból, ám az abban foglalt mennyiség lehívása komoly fejfájást okozhat. A hazai tárolókba ugyanis nagyjából 6,4 milliárd köbméter gáz raktározható el, amely fogyasztásarányosan így is a legnagyobb mennyiség az Európai Unióban. Tehát ennek bővítése azon túl, hogy néhány hónap alatt műszakilag sem lenne megvalósítható, értelmetlen is lenne. A hazai termelés és a szerződésekben lekötött mennyiségek eltárolása viszont így nem lesz megvalósítható. Hiszen a következő félév fogyasztása eleve jóval alacsonyabb lesz, nagyságrendileg az október-márciusi fogyasztás adja a teljes felhasznált mennyiség 70 százalékát, míg a fűtési időszakon kívüli április-szeptember a 30 százalékát. Így tehát a kitermelt és megvett gáznak csak egy kisebb részét használjuk fel ebben az időszakban, ennek nagyobb része a betárolási időszaknak hívott fél évben a tárolókba kerül.

A probléma az, ahogy már jeleztük, hogy a tárolókba 1,8 milliárd köbméter gázt lehet eltenni, miközben a hazai kitermelést nem lehet "lecsavani" és várhatóan az orosz- és az LNG-szerződés teljesítése is folyamatos.

Az általunk megkérdezett szakértők azon a véleményen vannak, hogy a mostani szerződés is úgynevezett take or pay jellegű, vagyis a lekötött mennyiséget mindenképpen ki kell fizetni. Aztán egy további alku eredményeként esetleg egy későbbi időszakban a fel nem használt mennyiséget is le lehet szállítani, ám ennek Moszkva minden bizonnyal megkérné az árát, ami Magyarország gyatra nemzetközi megítélésén tovább ronthat. Ha csak gazdasági szemszögből nézzük a kérdést, akkor ebben a megoldásban lenne ráció, hiszen a tervezett nagy kapacitású gázerőművekben a következő években valószínűleg felhasználható lenne a most "megmaradó" földgáz.

Európa más országaiban is sok gáz maradt

Az, hogy a tavaly ősszel 90 százalékos vagy annál is magasabb töltöttségi szintekről indult Európa más országaiban a fűtési szezon, hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországihoz hasonlóan máshol is jelentős tartalékok maradjanak a tárolókban. Rekordszintet jelent, hogy március közepén az uniós tárolói kapacitások 60 százaléka még rendelkezésre áll, hiszen az elmúlt 10 év átlagában ilyenkor nagyjából 35 százalékos szokott ez az arány lenni. Igaz, ennél már az előző évben is jóval magasabb volt a tartalékok átlagos szintje.

Mindez azzal jár, hogy a betárolási időszakban az európai kereslet 2024-ben is visszafogottabb lesz. Nem véletlen, hogy a magyar árazás szempontjából irányadó tőzsdei ár, a rotterdami TTF január eleje óta 30 euró/megawattóra alatt van. Ráadásul az előretekintő, úgynevezett határidős árak is „jól állnak”, hiszen csak a novemberi szállítású kontraktusok haladják meg jelenleg a 30 eurós szintet.

Mindez egyébként lehetőséget biztosíthatna a magyar kormány számára, hogy diverzifikálja a beszerzéseit, ám az utóbbi időszak lépéseit látva erre sok esélyt nem látunk. Erre példa, hogy a gázügyekben leggyakrabban megszólaló miniszter, Szijjártó Péter, hétfőn immár a hetedik alkalommal látogatott Oroszországba - ezúttal Szocsiba -, azóta, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát, miközben a másik féllel szemben (ahogy az Európai Unióval vagy éppen a NATO-val) folyamatosan konfrontálódik. Minden más uniós ország teljesen vagy jelentős mértékben levált az orosz gázról, ám a magyar kormány részéről soha nem merült fel, hogy a háborús agresszortól, amely gyakorlatilag fegyverként használta az uniós országok ellen a gázszállítások leállítását, akár csak kisebb mértékben eltávolodjon.