Amikor a magas frekvenciák elvesznek
Általában az életkor előrehaladtával gyakran alakul ki nagyothallás.
A halláscsökkenés hátterében genetikai tényezők és káros külső hatások (pl. jelentős zajártalom) is állhatnak. A halláscsökkenés hallószervi, ritkábban idegrendszeri eredetű is lehet. Fülünk külső, közép- és belső fülből áll – ezek bármelyikében lehet olyan zavar, amely halláscsökkenést okoz. Nagyothalló az a beteg, akinél a halláskárosodás mértéke mindkét fülön 30–70 dB között van. Súlyosan nagyothalló vagy siket az a beteg, akinek 80 dB fölötti hallásvesztesége van.
A halláscsökkenés gyakori tünete közé tartozik, ha a beszéd és más zajok tompábbnak tűnnek; nehézséget jelent a szavak megértése, különösen nagyobb háttérzaj esetén; illetve a beszélgetés során gyakran vissza kell kérdezni. Figyelmeztető jel lehet, ha fel kell hangosítani a televíziót vagy a rádiót. A gyermekek esetében a megkésett beszédfejlődés jelentheti a halláskárosodást. Ilyenkor feltétlenül javasolt orvoshoz fordulni.
A halláscsökkenés jelentkezésének helyétől függően (egyoldali vagy kétoldali) több forma is megkülönböztethető. Az egyik fület érintő hirtelen halláskárosodás: fülzsír, fülfertőzés, kilyukadt dobhártya, vadászok dörejártalma vagy Ménière-betegség következménye lehet. Hirtelen halláskárosodás jelentkezhet mindkét fülben: nagyon erős zajártalom vagy bizonyos gyógyszerek hatására. Szenzoros és idegi típusú halláscsökkenés esetén a hallóideg károsodik. Időskori halláscsökkenésben a magas frekvenciák vesznek el leggyakrabban.
