Több mint hat évtized távlatában is maradandót alkotott a cseh gyártó történetében a Škoda 1000 MB, ami az egymilliomodik legyártott autónak állított emléket. Százezres nagyságrendben gyártották, ám ugyanez már nem mondható el a kupéváltozatról, az 1000 MBX-ről, ami olyan szinten ritkaságnak számít, hogy szinte a feledés homályába merült.

Ez annak is köszönhető, hogy a Škoda valaha volt legalacsonyabb számban gyártott szériamodelljéről van szó: az 1966-os 1000 MBX-ből és a valamivel erősebb, 1968-as 1100 MB-ből összesen 2517 darab készült. A kétajtós kupé a gyártósort eleinte 988 köbcentiméteres, 42 lóerős blokkal hagyta el, melyet később 1107 köbcentiméteres, 52 lóerős motor váltott.

A Škoda dizájnstúdiójában elérkezettnek látták annak az idejét, hogy leporolják a régi klasszikust, így két tervező újragondolt és futurisztikus köntösbe bújtatta a típust. „A koncepció összességében még sportosabb lett, közben mégis barátságosabb maradt” – magyarázta a cseheknél immár 17 éve dolgozó Antti Mikael Salvio.

„Meg akartuk őrizni az autó lényegét, azt, amit a maga korában képviselt. Elsősorban nem sportautó volt, sokkal inkább egy aktív életmódhoz tervezett, elegáns autó” – tette hozzá a belső kialakításért felelős David Stingl, aki 24 éves kora ellenére már három éve tagja a Škoda formatervező gárdájának.

Újragondolt változatában az 1000 MBX már inkább egy crossover, még ha nem is úgy néz ki. Jellegzetes, 2+2 üléses elrendezést kapott a beltér, ráadásul az elektromos platform kialakításának köszönhetően az első ülések tulajdonképpen egy széles padot alkotnak. Eközben a két hátsó ülés nemcsak különállóak, de fel is lehet hajtani azokat, akár a mozikban, legalábbis a Škoda sajtóközleménye ezzel a hasonlattal él. Stingl szerint ez különösen nagyobb csomagok vagy például egy kerékpár szállításakor lehet hasznos, így ugyanis több hely szabadítható fel az utastérben.

A műszerfalhoz az eredeti autóból merítettek ihletet, a modernkori 1000 MBX-ben sincs középkonzol, ugyanígy az ovális motívumokat sem piszkálták. A króm díszítőelemeket azonban grafikus részletek váltottak fel, hangulatvilágítással kiegészülve, ami inkább a mostani tervezési filozófiával van összhangban.

Ugyanezt a receptet követték, amikor megálmodtak a külső formavilágot, ami egy merész, szokatlan vonásokkal tarkított, ugyanakkor magabiztos és karakteres összképet eredményezett.

Leginkább a fényszórók és a C-oszlop jellegzetes kialakítása idézi a ’60-as éveket. Ugyanakkor a hátsó ablakot hiába keressük, mert azt az extra csomagtér, valamint a sportosabb, kompaktabb megjelenés oltárán feláldoztak – az ablak funkcióját egy tolatókamera látja el. Érdekes látványt nyújt az ajtók megtervezése is, lévén, hogy a korábbi egyajtós megoldást oldalanként két tolóajtóval váltottak fel: az első ajtók előrefelé, a hátsók pedig hátrafelé tolva nyithatóak.

Salvio és Stingl mintegy három-négy hétig dolgozott a koncepcióautón, amit eleinte papírfecniken kezdtek el felvázolni – sőt, volt, hogy egy-egy kulcsfontosságú részlet egy pohár bor társaságában született meg. „Kértem a pinceértől egy papírt és egy tollat, és gyorsan lerajzoltam” – emlékezett vissza a finn szakember.

Koncepcióautó lévén kicsi annak az esélye, hogy gyártásba kerüljön a modernizált 1000 MBX, de egy olyan időszakban, amikor reneszánszukat élik a jelenbe hozott retro autók, soha ne mondjuk, hogy soha.

• Škoda
• koncepcióautó
• futurisztikus