Rekordot döntött a zöldítés Bécsben. Irigykedem a szomszédainkra, akik a nagyvárosban rengeteg természetes, fás, ligetes helyet találnak. A player.hu-n olvastam arról, hogy az elmúlt öt évben az osztrák fővárosban összesen 344 zöldprojekt valósult meg, mind a 23 kerületben. A jelszavuk az volt: „Le az aszfalttal!”. A sűrűn beépített városi területen több mint 85.500 négyzetméternyi zöld felület keletkezett, 3300 új fát ültettek és ezzel gondoskodnak arról, hogy elviselhető legyen a kánikula, javuljon a városlakók hőérzete. Százmillió eurós támogatást fordítottak erre, és azonnal adódik a kérdés, hogy hazánk vajon miért nem ezt az utat választotta? Nálunk a közterek leburkolása, sétálóutcák térkövezése betonozás jelentette a modernizációt, aminek olykor meglévő fák és parkok estek áldozatul, cserébe kaptunk jó sok követ, betont, sőt, műanyagjátékokkal felszerelt játszótereket. Még az érintetlen vízpartra is játszóteret építettek, a hangulatos városközpont fáit kivágták, jó sok pénzért eltüntetve a korábbi növényzetet. Létrejöttek falanszterterek, rengeteg EU-s pénzből – nesze neked Zöld Város program – aztán szembejött a valóság. A szakemberek törhetik a fejüket, hogyan lehet a klímaváltozással járó hőséget a városi környezetben csökkenteni, fenntartható és kellemes életteret teremteni. Pár generáció, és nálunk is eltüntetik a köveket, leszerelik a műanyagjátékokat, átértékelik a döntéseket. Persze, tudom, a szomszéd kertje mindig zöldebb.