Bíró Szabolcs vegyészmérnök Vitaminipar című kötetét olvasva egyre inkább azt éreztem, hogy jó néhány gyártó – persze vannak kivételek – az orrunknál fogva vezet minket, mi pedig elhisszük, hogy a kollagénnel dúsított szépségvitamintól feszesebb lesz a bőrünk, a várandós kismamáknak ajánlott készítmények támogatják a magzat fejlődését, és az idősek kognitív képességeinek javítására szolgáló multivitaminok javítják a memóriát. Az egészségünkért sok mindenre képesek vagyunk, ami pont kapóra jön a gyártónak, amely aztán ezt meglovagolva tulajdonképpen bármit eladhat nekünk. A probléma ott kezdődik, hogy a terméket sok esetben nem a fogyasztó szükségleteihez, hanem az igényeihez igazítja. Na meg persze a sajátjához. És így futunk bele, hogy ciánnal stabilizált B12-vitamint szedünk. De mit tehetünk mi, átlagos emberek, akik talán azt sem tudjuk, hogy nem sokat ér a vitamin, ha a reggeli tejeskávéval öblítjük le? Bíró Szabolccsal tévhitekről, gyártói megtévesztésekről és a placebohatásról beszélgetett Simon Eszter. Újraolvasó.

 

Simon Eszter/WMN: Kezdjük azzal, hogy szükséges-e egyáltalán a vitaminpótlás.

Bíró Szabolcs: Az emberiség életmódja teljesen eltávolodott az eredeti gyökereitől, ami két szempontból probléma. Egyrészt a mesterségesen létrehozott idegen vegyületek miatt, amelyeket nap mint nap óriási dózisban kapunk.

Óhatatlanul is bekerül a szervezetünkbe egy csomó növényvédő szer és egyéb szintetikus anyag, amelyek felborítják a szervezet egyensúlyát.

A másik nagy mumus a stressz. Evolúciós szinten arra vagyunk felkészülve, hogy ha találkozunk egy vadállattal, akkor elfutunk előle vagy megharcolunk vele, de a stresszhelyzet nem állandó. Egy harmincéves banki hitel elől viszont nem tudunk elmenekülni. Sőt, az is bőven elég, ha rossz a munkahelyi légkör vagy olyan párkapcsolatban élünk, ami folyamatos feszültség alatt tart.

S. E./WMN: Ebben igazad van, de attól tartok, hogy sokszor nincs lehetőségünk változtatni, sőt azt veszem észre, hogy egyre több stressznek leszünk kitéve. Ezek szerint folyamatosan szükségünk van a vitaminpótlásra?

B. Sz.: Igen, kivéve ha Szibéria közepén élünk, és csak olyan növényeket és állatokat eszünk, amelyek a természetes közegükben élnek (nevet). Mivel erre elég kicsi az esély, érdemes kívülről pótolni a szükséges mikrotápanyagokat, vagyis vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket.

S. E./WMN: Gondolom, az sem mindegy, hogy a közértben a szalag mellett kapható olcsó vagy a több ezer forintos készítmények kerülnek a szervezetünkbe.

B. Sz.: A gyártó általában a fogyasztó igényeihez igazodik, vagyis arra koncentrál, hogy a termék legyen olcsó, kényelmes, ne kelljen egyszerre sok kapszulát bevenni, és legyen benne minden, ami fontos. Csakhogy az olcsó és kényelmes ebben az esetben nem igazán, legalábbis nem eléggé támogatja a szervezetet.

A gyártó a saját erkölcsi mércéjének megfelelően dönti el, hogy milyen arányban tesz bele olcsó és gyenge, vagy drága és jó minőségű összetevőket. Vannak kivételek, például a D-vitamin esetében az olcsó is ugyanolyan jó, mint a drága, mert egyetlen molekulája van, a vásárló mégis könnyen szembe találhatja magát azzal a kérdéssel, hogy a 4000, 3000, vagy az 1200 forintos termék közül melyiket válassza.

Az viszont nagyjából egyik készítményen sincs feltüntetve, hogy ha a D-vitamin mellé nem szedünk K2-vitamint, azzal körülbelül tízszeresére gyorsítjuk az érelmeszesedést.

S. E./WMN: Márpedig ez nem mindegy. De akkor miért marad ki a termékekből?

B. Sz.: Mert kéthavi D-vitamin-adag gyártói önköltsége nagyjából 12 forint, a K2-vitaminé meg ezres nagyságrendű. Egyébként óriási a biológiaihatás-különbség még az azonos vitaminok között is.

Kapható B12-vitamin kilónként 30 ezer és négy és fél millió forintért is. Ez utóbbi természetesen rendkívül jótékony hatású, míg az előzőt én nem szedném jó szívvel.

 

• Bíró Szabolcs
• multivitamin