Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Ez a mondás nem csak idejétmúlt, hanem nagyon káros is. Érdekes cikket olvastam arról, hogy a nyitottság és érdeklődés milyen fontos szerepet tölt be az ember életében, sőt Julian de Mederios, a Kenti Egyetemen politikai filozófiát oktató professzor egyenesen azt állítja, a kíváncsiság áll az intelligens gondolkodás középpontjában. Meghatározza önmagunkhoz, a világban betöltött szerepünkhöz való viszonyulást. A marieclaire.hu idézte azt is, hogy a tudós szerint alapvető a felelősségvállalás hibáinkért, az önkritika képessége. Az intelligens ember szigorú önmagával, vagyis a hárítás egyfajta vészjelzés lehet. Figyeljük meg környezetünket, és lehetőleg tartsuk távol magunkat azoktól, akik hibájukért mindig másokat okolnak. Ám a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen ez a mentalitás bizonyítottan általános jellemző és társas kapcsolatainkban gyakran megjelenő tulajdonság. Erről kevesen tudnak többet, mint a szociálpszichológia legendás alakja, Elliot Aronson, aki évtizedekig kutatta a témát, Carol Tavris-szal közösen jegyzett nagyszerű kötete már címében is sokatmondó: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). Több felelősségvállalás, kevesebb hárítás, másra mutogatás. Lehet, hogy mindennapjaink és hazánk közélete is elviselhetőbb lenne.