Sajátos érzelmi kötődés. Amit maga készített, épített fel, vagy javított, amihez emlékek és élmények kötik, azt értékesebben tartja az ember. Ma már szinte minden bútort darabokban árusítanak, útmutató mellékelve. És ez a legtöbb honfitársamnak nem kihívás, ez a természetes. Majdnem mindegy, hogy fél óra, vagy fél nap az összeállítás ideje, mire elkészül, saját munkája révén, kapcsolódik „alkotója” akár egy szekrényhez, ágyhoz. Ezt a pszichológia jelenséget IKEA-hatásnak is nevezik, ami valójában egy elménkben lejátszódó torzító folyamat. A divany.hu közölt érdekes írást arról, hogy mindez nem csak a hétköznapokban létezik, hanem kísérletekben is egyértelműen igazolták. Azokban a csoportokban, melyekben a résztvevő személyek maguk rakták össze a különböző tárgyakat, rendszeresen magasabb értéket tulajdonítottak az elkészült műveknek, mint azok, akik készet kaptak. Pedig mást diktálna a gazdasági megközelítés, hiszen egy-vagy két munkafázist ilyenkor megspórol, a vevőre lőcsöl a gyártó. A magyarázat pedig nagyon emberi. Gyakran nem a „végtermék” a legnagyobb nyereség, hanem az érzés, hogy megcsináltam. Képes vagyok rá.