Mások is bejártak hasonló utat. Európa fekete báránya hosszú időn át sodródott a megosztó politika, az üres ígéretek és a rendszerszintű bizalomvesztés állapotában. A gazdasági növekedés megtorpant, miközben egyre többen döntöttek a kivándorlás mellett. A társadalmi elégedetlenség fokozatosan érett politikai igénnyé, majd választássá. A döntés pedig egyértelmű volt: az emberek változást és valódi megoldásokat akartak. Ez egy már megtörtént eset, és egy új történet is egyben. Előbbi Görögország 2019-ben, utóbbi Magyarország ma. A forbes.hu nagyszerű írását idézem, mely érthetően foglalja össze a sokunk számára felfoghatatlan történéseket, megerősíti, hogy miközben vannak nemzeti sajátosságok, mégsincs új a Nap alatt. Görögország volt az első európai nemzet, amely kormányzati szinten is kipróbálta az újhullámos populizmust, majd el is utasította azt. Tudva, hogy sokféle formát ölthet: személyi kultuszra épülő vezetés, komplex problémák leegyszerűsítése, demagógia, valamint egy olyan kommunikáció, amely a részvétel illúzióját kelti, miközben a döntéshozatal centralizált marad. Ellenségképek gyártása, összeesküvés-elméletek, tömeges félrevezető tartalmak nehezítik a tájékozódást, miközben a megélhetési költségek emelkednek, az egyenlőtlenségek nőnek. Közben a politikai elit sok esetben elveszíti kapcsolatát a társadalommal, és innen már csak idő kérdése a rendszer legitimitásának megingása. Szerencsére követhető a görög talpraállás receptje is, kifizetődött az őszinteség.