Marco Rossi: Spanyolország megérdemelten lett világbajnok!
Marco Rossi szerint az európai válogatottaknak több hely kellene a kibővített vb-mezőnyben.
Marco Rossi szerint Spanyolország nem a legerősebb kerettel, hanem világos játékstílussal, fegyelemmel és egységgel nyerte meg a világbajnokságot. A magyar válogatott szövetségi kapitánya lapunknak beszélt a negyvennyolc csapatos torna tanulságairól, a hatvannégyes bővítés veszélyeiről, a fájó magyar lemaradásról, Szoboszlai Dominik új szerződéséről és az NB I rajtjáról. Ugyanakkor a nyár szomorú volt: családi tragédia árnyékolta be az elmúlt heteket.
– Vasárnap véget ért a világbajnokság, amelyet Spanyolország nemcsak szép futballal, hanem türelemmel, kontrollal és amikor kellett, kifejezetten pragmatikus játékkal nyert meg. Meglepte a spanyolok fölénye?
– Az lepett meg, hogy a döntőt ennyire egyértelműen uralták – mondta lapunknak Marco Rossi szövetségi kapitány. – Világbajnoki fináléban általában kiegyenlített mérkőzésre számítunk, olyanra, amelyet egyetlen, lehet apró részlet, a hosszabbítás vagy akár a tizenegyespárbaj dönt el. Spanyolország azonban az első perctől az utolsóig irányította a játékot, teljesítménye alapján nem lehet kérdés, hogy megérdemli a trófeát. Tiszta, jól felismerhető stílusuk van a spanyoloknak, pontosan tudják, mit akarnak játszani, a pályán mindenki tisztában van a feladatával. Nem az övék a legerősebb keret, de övék a legjobb válogatott.
– Egyéni kvalitások tekintetében ki előzi meg őket?
– Franciaország biztosan. A játékosállományukat szinte lehetetlen összehasonlítani bármelyik másik válogatottéval, mégsem volt annyira egységes és komplett csapat. A spanyoloknál azonban nem véletlenül mondta Luis de la Fuente szövetségi kapitány, hogy az övék igazi család, kívülről is ezt lehetett érezni. Argentína eljutott a döntőig, megmutatta jellemzőit, ám a fináléban Spanyolország jobban futballozott, és az egyéni teljesítményekben is fölé nőtt. A spanyol siker teljesen megérdemelt.
– Száznégy mérkőzést rendeztek a vb-n, rengeteg eltérő futballkultúra találkozott egymással: jót tett a világbajnokságnak, hogy negyvennyolc csapat küzdhetett?
– Érdekes tornán vagyunk túl, izgalmas volt látni néhány olyan válogatottat, amelyet korábban ritkán figyelhettünk meg ezen a szinten. A FIFA sok országnak adott lehetőséget arra, hogy megmutassa magát, és ha azt akarjuk, hogy a világbajnokság valóban az egész világ ünnepe legyen, ennek a lebonyolításnak van létjogosultsága. Más kérdés, ha kizárólag a világ legjobb válogatottjait akarjuk látni. A torna ismét megmutatta, hogy összességében Európában játsszák a legerősebb futballt, ezért szerintem az európai csapatok több helyre is rászolgálnának. A negyvennyolcas létszámmal önmagában nincs problémám, de fontos lenne, hogy a mezőny valamivel több mint harmadát Európa adhassa. Meg kell találni az egyensúlyt a földrajzi nyitottság és a szakmai színvonal között.
– A FIFA elnöke, Gianni Infantino már arról beszélt, hogy a 2030-as tornán akár hatvannégy válogatott is szerepelhet. Az már túl sok lenne?
– Szerintem nem ez lenne a helyes megoldás. A FIFA elnöke persze azt csinál, amit akar. A létszámot illetően úgy gondolom, a negyvennyolc megfelelő szám. Nem örülnék annak sem, ha ismét tizenhatra vagy huszonnégyre csökkentenék a résztvevők számát, és ezt nem csupán azért mondom, mert Magyarország szövetségi kapitánya vagyok. A kisebb nemzeteknek is szükségük van az álomra, arra az érzésre, hogy van reális esélyük kijutni. Hatvannégy csapatnál azonban már túlságosan a minőség rovására menne a bővítés. A világbajnokságnak attól is különlegesnek kell maradnia, hogy nehéz eljutni oda.
Valóra vált a rémálom, az történt, amitől féltek
– A magyar válogatottnak hol lett volna a helye a világbajnokságon, eljuthatott volna az egyenes kieséses szakaszig?
– Ezt utólag lehetetlen biztosan megmondani, de a minőség alapján ott lett volna a helyünk a tornán. Taktikailag elég érett a válogatott ehhez a szinthez, nem gondolom, hogy rosszabbak lennénk sok olyan csapatnál, amelyik részt vett a világbajnokságon. A selejtezőcsoportunkban Portugália után szerintem a miénk volt a második legjobb csapat. Ezt, sajnos, a pályán nem sikerült bizonyítanunk. Portugália ellen helytálltunk, a világbajnokságon pedig mindenki láthatta, milyen minőséget képvisel az a válogatott. Csakis magunkat okolhatjuk azért, hogy lemaradtunk. Megvolt a lehetőségünk a rájátszásra, de az ellenfelek megbüntették a hibáinkat. Tisztában vagyunk vele, mit rontottunk el. Szerencsénk sem volt, ezt is látni kell, ám nem foghatunk mindent a balszerencsére. Attól féltünk, hogy elveszítjük az írek elleni mérkőzést és nem érjük el a rájátszást – és pontosan ez történt. Valóra vált a rémálmunk.
– Ha Magyarország ott lett volna a tornán, milyen erényeket villanthatott volna fel?
– Elsősorban a szervezettségünk, a taktikai fegyelmünk és az egységünk domborodhatott volna ki. A magyar válogatott akkor a legerősebb, amikor minden játékosa ugyanabban gondolkodik, együtt mozog és képes szenvedni a másikért. Nincs annyi kiemelkedő egyéniségünk, mint a legnagyobb futballnemzeteknek, ezért nekünk csapatként kell eltüntetnünk a különbséget. Erre több alkalommal képesek voltunk már a legerősebb ellenfelekkel szemben is. Svájc például eljutott a világbajnokság negyeddöntőjéig, a legutóbbi Európa-bajnokságon ugyebár velünk is találkozott a csapatuk, és a második félidő alapján könnyedén elérhettünk volna a döntetlent. Csakhogy azon a mérkőzésen is megbüntették a hibáinkat. Ezen a szinten néhány rossz döntés elég ahhoz, hogy vereség legyen a vége.
– Kétszer próbálta meg kijuttatni Magyarországot a világbajnokságra, kétszer maradt le a csapat. Nyomasztja?
– A magyar labdarúgásban benne van a lehetőség, hogy ott legyen egy világbajnokságon. Az első selejtezősorozatban Anglia és Lengyelország is a csoportunkban szerepelt, mégsem kizárólag miattuk maradtunk le. Albánia ellen kétszer veszítettünk, és ez döntőnek bizonyult. Másodszor az írek elleni blama fosztott meg bennünket a rájátszástól. Az első alkalommal nem értük el a saját maximumunkat, a másodiknál már sokkal közelebb voltunk, mégsem sikerült. Harmadszorra jó lenne végre beteljesíteni az álmunkat. Ez az egyik legerősebb motivációm.
– Diego Maradona vagy Lionel Messi volt-e a jobb futballista. Tud egyértelmű választ adni?
– Erről mindenkinek megvan a maga véleménye. Ahogyan Olaszországban, úgy Magyarországon is mindenki ért minden sportághoz, különösen a labdarúgáshoz – de ez végső soron azt jelenti, hogy az emberek szeretik a futballt. Diego Maradonát és Lionel Messit nem könnyű összehasonlítani. A két korszak időben talán nincs is annyira messze egymástól, a futball mégis rengeteget változott. Felsorolni is nehéz, melyikük hány címet és trófeát nyert. Szerencsés vagyok, mert Maradonát is láthattam játszani. Ő volt az a futballista, aki egymaga képes volt megváltoztatni egy csapat, egy mérkőzés sorsát. Messi is ilyen, ráadásul az ő pályafutása jóval hosszabb, Maradona talán tíz-tizenkét éven át volt a csúcson, Messi csaknem húsz éven keresztül. Mindezt elismerve nálam akkor is Diego Maradona az első.
Szoboszlai Dominiknak a BL-döntő nyújthat vigaszt
– Szoboszlai Dominik a napokban új, hosszú távú szerződést kötött a Liverpoollal. Mit szól a bejelentéshez?
– Nem tudtam róla előre, én is a hírekből értesültem, és természetesen azonnal gratuláltam neki. Nagyszerű döntés és óriási siker ez Dominiknak, a családjának és azoknak, akik hosszú ideje dolgoznak mellette. Détári Lajos sem jutott el erre a klubszintre, márpedig számomra Puskás Ferenc után ő volt a második legjobb magyar futballista. Ezért most már egyértelműen kijelenthetjük, Szoboszlai Dominik új dimenziót jelent a magyar labdarúgás számára. És a legjobb hír, hogy még fejlődhet. Ebben biztos vagyok. A mentalitása révén szinte bármit elérhet.
– Mi lehet számára a következő lépcsőfok?
– A klubjával megnyerni a Bajnokok Ligáját, és még inkább meghatározó játékossá válni a világ egyik legerősebb bajnokságában. Kicsit sajnálom is, hogy a válogatottjával nem juthat el olyan szintre, mint a világbajnokság legjobb csapatainak tagjai. Azt kívánom Dominiknak, hogy a Liverpoollal érjen el minden lehetséges sikert, a válogatottban pedig legyen még eredményesebb, mint eddig, szerezzen több gólt, adjon több gólpasszt, közösen is érjünk el nagy eredményeket. Amikor hazajön, mindig elmondja, mennyire büszke arra, hogy a Liverpool játékosa, de azt is érzem rajta, hogy amikor felveszi a magyar válogatott mezét, az különleges, még nagyobb boldogságot jelent neki.
– Pénteken a Nyíregyháza–Újpest mérkőzéssel megkezdődik az NB I új idénye. Merre veszi az irányt?
– Már az első fordulóban teljes erővel elkezdődik a monitorozás. Két mérkőzésre személyesen is elmegyek, a Vasas–Győr és a Paks–Ferencváros meccseken alighanem ott leszek. A segítőim pedig szintén útra kelnek, mert a lehető legtöbb csapatot és játékost élőben szeretnénk látni. Tiszta képünk van arról, kiket akarunk különösen figyelni, ám egy új idény mindig hozhat meglepetéseket. Van, aki nagyot lép előre a nyári felkészülés alatt, más új szerepkört kap, megint más klubot vált és hirtelen több lehetőséghez jut. A videók és az adatok fontosak, de a stadionban olyan részleteket is látunk, amelyeket a televízió nem mutat meg, a játékos reakcióit, kommunikációját, helyezkedését, azt, hogyan viselkedik labda nélkül vagy egy hiba után.
– Az idén hét újoncot avatott a válogatottban, közülük többen az NB I-ben mutatott teljesítményükkel hívták fel magukra a figyelmet. Szélesedik a merítési lehetőség?
– Többé-kevésbé mindenkit megnéztünk, akire kíváncsiak voltunk. Gondolhatunk Szendrei Norbertre, akit meghívtam, még ha a mérkőzésen végül nem is adtam neki lehetőséget, vagy Szűcs Tamásra és Markgráf Ákosra. Vannak ígéretes fiatal futballistáink, ám most rajtuk a sor, hogy a bajnokság első percétől megmutassák, készen állnak a nagyobb kihívásokra. Sok esetben az aktuális forma dönti el, kit hívok be egy-egy összetartásra. Természetesen vannak olyan játékosok, akiknek akkor is a keretben a helyük, ha éppen nem életük legjobb időszakát élik. Aki rendszeresen játszik a Bundesligában vagy a Premier League-ben, olyan szinten bizonyít hétről hétre, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Másoknál viszont néhány jó vagy rossz mérkőzés is sokat számíthat. Ezért fontos, hogy mindenki úgy kezdje az idényt, hogy már az első fordulóban üzenni akar nekünk.
– Ha most név nélkül megkérdeznénk a válogatott játékosait, miben változott meg Marco Rossi 2018 óta, mit válaszolnának?
– Biztosan azt mondanák, hogy sokat változtam. Talán ma már még jobban tudom, mennyire fontos az egység a válogatottnál. Amikor idejöttem, akkor is hittem a csapatban, ám az elmúlt nyolc év minden sikere és minden kudarca megerősített abban, hogy ezen a szinten valóban csak együtt lehet eredményt elérni. Ezt egyre többször és egyre hangsúlyosabban mondom el a játékosoknak. Nagyon fontos, hogy képesek legyenek megosztani egymással az örömöt, a felelősséget és a nehéz pillanatokat is. A közösség csak akkor működik, ha mindenki a közös érdek mögé tudja szorítani a saját egóját. Lehetnek kiváló futballistáink, lehet jó taktikánk, de egység nélkül egyik sem ér sokat. Talán ebben változtam a legtöbbet: még erősebben hiszek abban, hogy a válogatott ereje nem kizárólag a pályán, hanem az öltözőben és az emberi kapcsolatokban születik meg.
– A világbajnokság után jutott ideje arra, hogy kiszálljon a futballból, pihenjen, és legalább néhány napig ne a labdarúgásra, a válogatottra gondoljon?
– Sajnos ez a nyár egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan terveztük. Már lefoglaltuk a közös nyaralásunkat, elutaztunk volna, ám egy szörnyű baleset közbeszólt, fontos családtagunkat veszítettük el… Nehéz hetek vannak mögöttünk, ezért nem mondhatom, hogy boldog, gondtalan nyaram volt. A családommal maradtam, próbáltuk támogatni egymást és feldolgozni azt, amit talán nem is lehet igazán feldolgozni.
