A fák mégsem alkalmazkodnak
A fák alapvető fiziológiai tulajdonságai még tartós vízhiány esetén is viszonylag stabilak maradtak.
A fákat gyakran a természet alkalmazkodásának jelképeiként képzeljük el. Évtizedeken vagy akár évszázadokon keresztül ugyanazon a helyen élnek, miközben hideg teleket, forró nyarakat és száraz időszakokat vészelnek át. Logikusnak tűnhet tehát a feltételezés, hogy amikor az éghajlat fokozatosan szárazabbá válik, a fák is képesek hozzáigazítani működésüket az új körülményekhez.
Egy nagyszabású nemzetközi kutatás azonban ennek éppen az ellenkezőjére utal. A fák még éveken át tartó vízhiány hatására is meglepően kevéssé változtatják meg a vízszállítással és fotoszintézissel kapcsolatos alapvető tulajdonságaikat.
Ennek komoly következménye lehet: miközben a szárazság egyre nagyobb stresszt jelent számukra, a fák nem feltétlenül építenek ki nagyobb ellenálló képességet. Ehelyett fokozatosan közelebb kerülhetnek ahhoz a ponthoz, ahol saját vízszállító rendszerük már nem képes megfelelően működni.
A kutatócsoport 40 úgynevezett csapadékkizárásos terepkísérlet eredményeit elemezte a világ különböző erdeiből. Ezekben a kísérletekben az erdő lombkoronája alatt elhelyezett szerkezetekkel a csapadék egy részét elvezetik, mielőtt az elérné a talajt. Így a kutatók mesterséges szárazságot idézhetnek elő anélkül, hogy a fákat kivennék természetes környezetükből.
Az eredmények alapján a fák alapvető fiziológiai tulajdonságai még tartós vízhiány esetén is viszonylag stabilak maradtak.
A fák egyik lehetséges stratégiája ugyanis az lehet, hogy száraz időszakban sem alakítják át alapvetően működésüket, így amikor ismét megérkezik az eső, gyorsan képesek kihasználni a kedvező körülményeket és fokozni a szén-dioxid felvételét. Ennek azonban ára van: a szárazság idején egyre kisebb lesz a biztonsági tartalékuk.
