Hogyan lehetett túlélni? Gyakran gondolkodom el azon, hogyan tudtak és tudnak átvészelni emberek háborús helyzetet, bombázást, elhurcoltatást, állandó üldöztetést. Hogyan lehet az embertelenségben megtalálni az élet értelmét? Amikor besokallok a médiából, az internetről, a közterekről rám zúduló, sokszor gyűlöletkeltő információcunamitól, alig várom, hogy hazaérjek. Jöjjön valami más, csend és béke. Mondhatják, az én bajom. Csukjam be a szemem. Pedig nincsen nagy és nevetségesen kicsi személyes probléma, nem szabad minősíteni, ugyanis mindenki különbözőképpen éli meg a saját gondját. Ezt az Auschwitzot túlélt Edith Eva Eger A döntés című könyvéből tudom, aki klinikai szakpszichológusként írta le, a katatón állapotú háborús veterán és az új Ferrarija színében csalódott gazdag nő esetét. Mindkettő hatalmas csapásként éli meg helyzetét, csak másként. Most egy magyar kollégája Porkoláb-Minarik Annamária érdekes gondolatait arról olvasom a hvg.pulzus.hu-n, hogy a mindannyiunk életében jelenlévő stresszhelyzeteket hogyan vészeljük át. Hogyan reagáljunk a nap mint nap tapasztalt változásra, a bizonytalanságra, az újrakezdésre. A végtelen tűrőképesség helyett a rugalmasság lett a kulcsfogalom, ami nemcsak született adottság, hanem tanulható készség. Nem az a fontos, hogy olykor kibillenünk egyensúlyunkból. Hanem az, hogy milyen gyorsan találunk vissza önmagunkhoz.