Úgy hírlik, rövidesen magánkórház nyílik Szekszárdon. Részleteket nem tudni róla, a várakozás azonban érthető. Hónapokban, években mérhető várólisták, kimerült és több helyen munkát vállaló szakdolgozók, orvosok, bezárt kórházi osztályok jellemzik a magyar egészségügyet. Sok honfitársunk fordul a magánegészségügyi ellátás felé, betegségük, fájdalmuk miatt nem tudják, vagy nem akarják kivárni a hosszú, reménytelennek tűnő procedúrát. Persze csak akkor, ha meg tudják fizetni a privát ellátást. Hazánkban egy két évvel ezelőtt készült statisztika szerint 2024-ben az összes egészségügyi kiadás 27%-át a lakosság közvetlenül, a saját zsebéből fizette. Emellett önkéntes egészségpénztárakon vagy egészségbiztosításon keresztül a lakosság további 3%-kal finanszírozta az egészségügyet, így az egészségügyi kiadások 30%-át a lakosság állta. Az okok a GDP-arányos állami ráfordítás alacsony mértékével magyarázhatók, a V4-ek körében a legalacsonyabb, a GKI közlése szerint.
Nem véletlen, hogy minden szereplő változást vár, betegek, orvosok, szakdolgozók rendszerszintű átalakítást sürgetnek, melyben sok egyéb szakmai elvárás mellett, megvan az állami és a magánellátás helye és szerepe. Adott esetben a kettő egymást kiegészítve működhet. Ehhez olyan egészségbiztosítási rendszert kellene létrehozni, amely a befizetett járulékot figyelembe veszi, valóban biztosítási alapon működik, követhető és választható honfitársaink számára. Az állami és a magán elkülönítése helyett a működőképes együttműködés szolgálhatja a betegek érdekét. Ahol széles kört érinthet egy magánkórház megnyitása.