Lehet nagyböjti üzenet, hazafias aggódás, a lelkipásztor felelősségérzete, vagy egész egyszerűen emberséges megnyilvánulás. Beer Miklós nyugalmazott püspök egy rövid bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán, amit a 24.hu vett észre és idézett szó szerint. Bár a legtöbb internetes cikk nem marad meg eredeti platformon, átírva, kiegészítve, vagy hivatkozással idézve sok-sok formában olvasható a világhálón, ez az írás nem kelt új életre, úgy tűnik, nem érintett meg sokakat. Kivéve engem. Lehet, hogy csak nem vették észre a mai bombasztikus, harcos, nyomulós, nagyotmondó, acsarkodó és hazug világban. Túl halk, túl emberi. Íme, egy hívő, igaz ember gondolatai. „Tavasz van. Éled a természet. Észre sem vesszük a létezésünkhöz elengedhetetlen életfeltételeket, a levegőt, a vizet, az alkalmas hőmérsékletet. A vitaminok csodáját, ami mind ide van készítve számunkra. Nem a mi érdemünk, nem mi hoztuk létre. Nem körülöttünk forog a világ, hanem a részei vagyunk. És mi pusztítjuk. Egymást is. Szavakkal is. Legyen elég, és a maga környezetében mindenki emberként tekintsen a másikra!”