Van egy apró szigetváros Olaszországban, ahol a házak színe nemcsak az egyéni ízlésen múlik, hanem egyfajta szabályozott hagyományt jelent. A rikító árnyalatokban pompázó házak látványát nem a véletlen alakítja. A szabályozás gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Ez a különleges település nem más, mint Burano, a velencei lagúna egyik legszínesebb ékköve. A mindössze néhány ezer lakosú sziget Velencétől alig hét kilométerre fekszik.

A legenda szerint a halászok azért festették rikítóra otthonaikat, hogy a gyakori ködben is könnyen megtalálják a hazafelé vezető utat. Ez a szokás idővel a sziget egyik legfontosabb jelképévé vált. A látvány ma is szinte festői: egymás mellett sorakoznak a sárga, rózsaszín, kék és zöld homlokzatok, amelyek visszatükröződnek a csatornák víztükrében.

A legérdekesebb azonban az, hogy Burano színvilága nem spontán alakul. A házak utcafronti színárnyalatainak szabályozása több évszázados hagyományra tekint vissza, és ma is szigorú szabályok szerint festik az épületeket. Ha egy lakó át szeretné festeni a házát, először engedélyt kell kérnie a helyi hatóságoktól, akik meghatározzák a választható színeket.
Burano ma már a turisták egyik kedvenc célpontja, de varázsa nem csak a látványban rejlik. A sziget azt is megmutatja, hogy egy város identitása néha egészen apró részletekben – például egy ház színében – dől el. 

• Burano
• szín
• hagyomány
• festés