Jóból is megárt a sok. Gyakran tapasztaljuk, hogy ugyanaz a néhány dallam ismétlődik egy-egy helyszínen, megalapozva a hangulatot és serkentve a vásárlást, de ez a folyamatos ismétlődés – napi nyolc órában – több mint idegőrlő. Ráadásul, ellentétben más dallamokkal, a karácsonyi zene érzelmeket, emlékeket idéz fel, még nagyobb az igénybevétel. Erről a „nincs hova menekülni, elviselhetetlen”-helyzetről pár napja olvastam, merőben más perspektívában. Alekszej Navalnij Hazafi című életrajza tanulságos vallomás és visszaemlékezés, az orosz ellenzéki politikus Putyin kérlelhetetlen kritikusa, akit koholt vádakkal rendszeresen börtönbe zártak, Novicsok idegméreggel megmérgeztek, de felépült, végül egy szibériai börtönben meggyilkolták. Sokadik fogvatartása során írta, hogy a leginkább idegőrlő minden orosz börtönben, hogy folyamatosan harsog a hangos zene. Az ébresztőtől a villanyoltásig, még a legjobb pillanatokat is megkeseríti, amikor a 28 lépés hosszúságú rácsos ketrecudvarban sétálhat. Ilyenkor egy sávban felhőket is lát, miközben feje fölött egy őr figyeli minden mozdulatát. És szól az ottani retro rádió, megállás nélkül. Igaz, azt írja, hogy egyszer hiba csúszott a gépezetbe, és teljes nyolc percig élvezte a csodás csendet. Minden viszonylagos.