Az út nem volt elég széles, néhányan a padkára szorultak. Persze az öltöny, az albummosoly és kézben az egyformára szabott nemzeti szalag ugyanaz volt, de a fontossági sorrend mégiscsak középről indult, a fókusztól távolodva arányosan csökkent a párt, állami, közéleti és üzleti presztizs. Ugyanúgy, mint a nagyoknál, gondoljunk az Európai Tanács döntése utáni a kormányfők fotózkodására. De itt hazai földön járunk, és bár nem tudni, hogy mikor szeljük át az Egert az M3-as autópályával összekötő M25-ös autóutat, az, ami hét elején Maklárnál történt, Guiness-rekordba illik. A 19 kilométeres utat 18-an adták át, plusz két nő a szalagtartásban segédkezett. A hvg.hu név szerint sorolja a teljes grémiumot, miniszterelnöki megbízott országgyűlési képviselőtől kezdve, államtitkáron, zéerték és káéfték vezetőin át hét polgármesterig. Hogy a jó ízlés és mértéktartás követelménye hova lett, és a propaganda üzemmód miként írta át egyébként normális emberek viselkedését, arra régóta keresem a választ. Mint ahogy arra is, hogy vajon eltűnhet-e a magyar sajtót mérgező közlemény- és szóvivő-korszak, amikor érdekes emberek, szakemberek elvétve jutnak szóhoz, és mindenhol néhány politikus, állami, önkormányzati vezető szerepel. A szürkeség és magamutogatás szomorújátéka. Ami olykor átmegy korhű szatírába.