A teljesség igény nélkül kerestünk meg négy borvidéket, hogy az okokat keresve megtudjuk, mi a valóság az alacsony felvásárlási ár mögött.
Mostanában egyre többször jön szembe a közösségi médiában, hogy szőlőt értékesítenek. Nézem az árakat, s nem hiszek a szememnek: a bátrabbak 200-300 forint kilónkénti árat kérnek, a szerényebbek – vagy realistábbak – inkább 120-150 forintért kínálják. Pedig az idei termés mennyiségével legfeljebb csak negatív csúcstartók lehetünk, s az elmúlt évek sem a rekord termésekről szóltak.

A teljesség igény nélkül kerestünk meg négy borvidéket, hogy az okokat keresve megtudjuk, mi a valóság az alacsony felvásárlási ár mögött.

Villányban alacsony a kereslet

A Villányi borvidéken a Kékoportóért 130 forintot kérnek, s a Cabernet sauvignon sem ér többet, mint 150 forint. (Pedig jó másfél évtizede a népszerű kékszőlőért, igaz terméskorlátozottan 250 forintot is adtak.) A Zöldveltelinit leszüretelve, a pincébe szállítva 170 forintért kínálták. A szakemberek szerint alig van kereslet, aminek elsődleges okaként a pincékben ragadt készleteket jelölték meg.

Azt pedig nyugodtan hozzátehetjük, akinek nagyobb – 50-70 hektár – ültetvényfelülete van, az kényszerhelyzetbe került. A meleg miatt egybeértek a fajták, a szüreti időpontok egymás nyakára hágtak. Ráadásul – és ez már a borászok gondja – a napégés, az aszály miatt alacsony a lékihozatal.
Szeptember közepe helyett már most szüretelik az Olaszrizlinget, az Irsai az időjárásnak köszönhetően szinte forrón érkezik a pincékbe – pedig Siklóstól Villányig alig félórás az út –, a gyors oxidáción kénezéssel, szárazjég alkalmazással igyekeznek segíteni.

Az alacsony kereslet miatt most lehet válogatni a szőlők között.

Villányban az alföldről jelentek meg felvásárlók, akik a kombájn alól a Kékfrankost, a Cabernet-t 130 forintért viszik, ezzel is lenyomva az árakat.

Egy biztos, sok nyereségre nem számíthatnak az amúgy is kivéreztetett szőlőtermesztők. Szeretnének spórolni, de kevés a technológiában az az elem, amin fogni lehet, s ilyen a kézimunka erő. A Villányi borvidéken a nagyobb vállalkozások – domborzattól függően – a területeik 70 százalékán már géppel szüretelnek.

Pedig közel az Ormánság, ahonnan még mindig lehet 1800-2000 forintos órabérért munkaerőt szerezni. A gond csak az szokott lenni, hogy a megrendelt létszámmal szemben soha nem tudható, mennyien érkeznek.

Egerben kényszerérés hozta előrébb a szüretet

Egerben kékszőlőért a nagyobb felvásárlók sem kínálnak többet 100-115 forintnál, s a fehér sem haladja meg a 130 forintot. A száraz, meleg időjárásnak köszönhetően 60-70 mázsás termést szüretelnek, de mint megtudtuk, volt olyan Turán ültetvény, ahol a két hektárról 18 mázsa jött le. Kevés a termés, még sincs kereslet a szőlő iránt. Ráadásul az a kevés is alig ad mustot, Sauvignon blanc-nál alig 60 százalékos lékinyeréssel számolnak.

Az elmúlt két évben legalább annyit tudtak a szőlőtermesztők regisztrálni, hogy a középérésű fajtáknál megérkezett a csapadék, ami mentette a termést. Mostanra viszont a kocsányok egy része befásodott, ami – még ha érkezne is eső – már nem tud vizet felvenni.

A fajtákat nézve a Kékfrankos, a Merlot szüretelést befejezték, a kényszerérés előbbre hozta a betakarítást, míg a két Cabernet, a Hárslevelű még tőkén várja sorsát.

Hiába kevés a termés, a készletekre hivatkozva a felvásárlás akadozik. Az alföldiek korábban szívesen vásároltak a borvidékről, most az Aletta, vagy a Bianca a fagy ellenére is ad annyit, ami miatt nehezen mozdulnak ki a felvásárlók.

A gépi szüret esetenként kárt okoz a támrendszerben, mivel a fásodott kocsány miatt magasabb fokozatra kell állítani a verőlécek rezgését, ami a száraz talaj miatt kilazítja az oszlopokat.

A szőlő ára alacsony, miközben a költség nem lettek kevesebb. Egy hektár ültetvényre 1,2-1,5 millió forintot számolhatunk, s idén egy biztos pont bejött, az aranyszínű sárgaság miatt a kötelező rovarölő szeres védekezés, ami újabb anyagi terhet ró a gazdára, még ha térítést is kap érte.

A Kunsági borvidéken fagy és aszály is pusztított

Gondolhatnánk, hogy a Kunsági borvidék szőlőtermesztői idén nyugodtabbak lehetnek, ami az értékesítést illeti, hiszen május elején jelentős fagykár érte az ültetvényeket. Ehhez jött még az aszály, így félterméssel számolnak a gazdák. A fajták itt is sűrűn követik egymást, egyes vélemények szerint szeptember közepére nem lesz tőkén szőlő az Alföldön.

Az Irsai Olivért a borászok mellett a pálinkafőzdék is divatossá tették, ám úgy tűnik, ez is leszálló ágra került. Míg az illatos fajtát korábban jól megfizették, ma kilónként 190 forintot kérnek érte. A fehér fajták – Cserszegi Fűszeres, Ottonel muskotály – kicsit magasabb, 140-150 forintos áron keltek el. De – egyes vélekedések szerint – működik az árkartell, a három legnagyobb felvásárló határozza meg az árakat.

Sopronban is túlélésre játszanak

Sopronban sem nőnek az árak, az alapanyag hiány ellenére egy borvidéken kívüli felvásárló cég 95 forintos Kékfrankos árral jelentkezett.

Pedig lenne kínálat, mivel sok az óbor a pincékben, s kellene a hely az új termésnek. Főleg a kisebb termelők küzdenek az alapanyag értékesítésével, s ez abban is megmutatkozik, hogy egyre több a felhagyott ültetvény. Mindenki a túlélésre játszik, igyekeznek a költségeket minimalizálni. Ez pedig már növényegészségügyi kockázatot is jelent.

Ha körbenézzük a szomszédos országokban, értetlenül állunk az előtt, hogy a miénkhez képest mindenhol magasabbak a szőlő- és a borárak. Pedig nem rosszabban az adottságaink, és hasonló költségekkel dolgozunk.
Ha ezen nem tudunk változtatni, a saját tartalékainkat éljük fel. Tudjuk, a végtermék árából kell visszaszámolni, hogy megkapjuk, miért is dolgoznak a szőlészek, a borászok. Ám egy-egy külső tőkéből működő, nem „megélhetési borászat” kényszerértékesítése könnyen megingathatja az egyébként sem tőkeerős vállalkozásokat. Ha alacsony áron szabadulna készleteitől, negatív árspirálba sodorhatja a többi borászatot. Ez pedig hosszabb távon veszélybe sodorja a nagy múltra visszatekintő, a társadalom több szegmensét érintő szőlő-bor kultúránkat.

 

• szőlő
• borászat
• borvidék