Elon Musk szerint az AI és a robotok néhány éven belül olyan mennyiségű árut és szolgáltatást termelhetnek, hogy a pénz mai szerepe okafogyottá válik, a munkájukat vesztő emberekről pedig az állam gondoskodna. Nagy Attila Zoltán, a PTE KTK ESG Pénzügyek Kutatócsoport kutatója, valamint Jobbágy Sándor, a Concorde senior makrogazdasági elemzője szerint azonban a helyzet ennél árnyaltabb. Bár a vízió nem teljesen alaptalan, annak időpontja talán túlzás - és a makrogazdasági hatások sem feltétlen úgy alakulnak majd, ahogyan azt Musk elképzeli.

Mire használnád a pénzed, ha többé semmiből sem szenvednél hiányt? Elon Musk szerint ez a kérdés tíz éven belül egyáltalán nem lesz elméleti. A világ leggazdagabb embere a The Economistnak adott interjújában azt fejtegette, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok olyan mennyiségű árut és szolgáltatást termelhetnek, amely mellett a mai gazdasági szabályok jó része egyszerűen értelmét veszti – és ezzel együtt magának a pénznek a szerepe is csökkenhet.

A felvetés első hallásra sci-finek tűnik, Musk azonban nem állt meg itt. A világ leggazdagabb embere beszélt arról is, miből élhetnének azok, akiknek a munkáját átveszi a technológia, eltűnhet-e az infláció, valamint, hogy hogyan lehetne kezelni a jelenlegi társadalmi és politikai feszültségeket. Két hazai szakértővel: Nagy Attila Zoltánnal, a PTE KTK ESG Pénzügyek Kutatócsoport kutatójával és Jobbágy Sándorral, a Concorde senior makrogazdasági elemzőjével jártuk körül, mennyire állják meg a helyüket az említett állítások.

„2036-ban már nem fog számítani a pénz”

Elon Musk szerint pénzre azért van szükségünk, hogy árukat és szolgáltatásokat vásároljunk: élelmiszert, lakhatást, közlekedést, szórakozást. Ha viszont az AI és a robotok olyan mennyiségben állítanak elő mindent, amit az emberek képtelenek teljesen elfogyasztani, a pénz elveszíti a mai szerepét.

A riporter egyből élt is azzal a provokatív felvetéssel, hogy ez a kilátás aligha megnyugtató azoknak, akik ma Musk vállalatainak részvényeit veszik. A válasz szerint azonban egy ilyen világban már nem az számít majd, kinek mennyi pénze van, hanem hogy mennyi áru és szolgáltatás áll rendelkezésre.

Ebből a gondolatmenetből egyenesen következik a munkaerőpiac kérdése is: ha a gépek egyre több feladatot vesznek át, miből élnek majd azok, akik kiszorulnak a munkából? Musk válasza itt is egyszerű: szerinte az államnak pénzt (kvázi alapjövedelmet) kellene juttatnia az összes embernek.

Örökre álom maradhat itthon az alapjövedelem? Megszólalt a szakértő, ezzel járna együtt a reform

Az alapjövedelem gondolata elsőre utópisztikusnak tűnhet, mégis egyre több országban merül fel komoly lehetőségként.
Mikor felmerült a kérdés, hogy honnan lenne erre fedezet, és nem szabadítana-e ez el egy inflációs hullámot, Musk azzal érvelt, hogy egy AI-vezérelt gazdaságban a ma ismert gazdasági alapvetések is felborulhatnak. Ha az áruk és szolgáltatások termelése sokkal gyorsabban nő, mint a pénzmennyiség, akkor nem infláció, hanem éppen, hogy defláció következhet – az állam szerinte akár pénzt is teremthetne anélkül, hogy ez automatikusan drágulást okozna, feltéve, hogy a termelés még ennél is gyorsabban bővül.

Musk maga is elismerte, hogy nem is annyira a végállomás aggasztja, mint az odáig vezető út. A jelenlegi társadalmi-politikai közeg szerinte komoly akadályokat gördíthet a fejlődés elé: az emberek félnek a munkahelyük elvesztésétől, a politikusok pedig hajlamosak lehetnek korlátozni vagy megadóztatni a nagy technológiai cégeket. „Izgalmas és félelmetes” – foglalta össze a helyzetet, hozzátéve, hogy akár egyetlen nap alatt is képes az AI kapcsán a lelkesedéstől a rettegésig eljutni.

Van-e alapja a végtelen bőség ígéretének?

Nagy Attila Zoltán szerint Musk érvelése közgazdaságilag megalapozott: ha az AI és a robotika valóban robbanásszerű termelékenységnövekedést hoz, akkor ugyanannyi munkával, tőkével és idővel lényegesen több áru és szolgáltatás állítható elő, ami olcsóbbá teheti a termékeket.

A probléma azonban az, hogy ez a példátlan növekedés nem szünteti meg a gazdasági szűkösséget – szögezte le a kutató, emlékeztetve arra, hogy a bolygónk erőforrásai végesek, a környezeti terhelés sem növelhető korlátlanul, és a jövőben is szűkös marad a föld, a jó elhelyezkedésű ingatlan, a ritka nyersanyag vagy az energia-infrastruktúra. Amíg léteznek egymással versengő, szűkös erőforrások, addig szükség van egy elosztó mechanizmusra – ezt a szerepet ma az árak és a pénz töltik be.

A szakértő szerint a legnagyobb kérdőjel maga a várható termelékenységnövekedés mértéke. Az, hogy az AI bizonyos munkafolyamatokat érdemben felgyorsít, több kutatás is igazolja – egyes jól körülhatárolható feladatoknál akár több tíz százalékos javulást is mértek.

Ebből azonban nem következik, hogy az egész gazdaság ugyanilyen ütemben nőne: egy dolgozó munkájának csak egy része áll olyan feladatokból, amit az AI ténylegesen fel tud gyorsítani, a vállalatoknak pedig át kell alakítaniuk a munkafolyamataikat, rendszereiket és szervezeti struktúrájukat is – ez pedig lassítja a folyamatot.

Beszédes adat, hogy a generatív AI első modelljei óta már csaknem öt év telt el, a teljes gazdaság szintjén azonban még alig mutatható ki érdemi termelékenységugrás.

A számok is ezt támasztják alá. Az OECD modelljei szerint a nagy AI-kitettségű, gyorsan alkalmazkodó G7-országokban a technológia a következő évtizedben évi 0,4–1,3 százalékponttal növelheti a munkatermelékenység ütemét – máshol, lassabb alkalmazkodás vagy kisebb tudásintenzív szektorok mellett, ennél is szerényebben.

Nagy Attila Zoltán szerint ugyanakkor még ez a néhány tized, kedvező esetben egy százalékpont körüli többlet is történelmi léptékű változást jelentene: ha a termelékenység tíz éven át évi egy százalékponttal magasabb ütemben nőne, az évtized végére a gazdaság mintegy 10 százalékkal termelékenyebb lenne, mint AI nélkül lett volna. Ez azonban még messze van a kibocsátás megsokszorozódásától vagy a szűkösség megszűnésétől.

A kutatói becslések egyébként jelentősen szórnak. Daron Acemoglu Nobel-díjas közgazdász például jóval óvatosabb:

számításai szerint a ma használt AI-alkalmazások tíz év alatt összesen mindössze 0,5–0,7 százalékkal emelhetik a teljes tényezőtermelékenységet, a GDP szintje pedig nagyjából 1–1,6 százalékkal lehet magasabb, mivel a munkafeladatoknak egyelőre csak kis hányada automatizálható gazdaságosan és megbízhatóan.

A fizikai robotizáció ennél is bonyolultabb ügy. Egy szoftveralapú AI-rendszer kapacitása viszonylag gyorsan bővíthető – bár ehhez is komoly adatközponti és energiaberuházás kell –, a fizikai robotokhoz viszont nyersanyag, félvezető, akkumulátor, motor, érzékelő, gyártókapacitás, logisztika és folyamatos karbantartás is szükséges. Az ipari robotok ma már milliós nagyságrendben dolgoznak a világgazdaságban, és a kutatások pozitív kapcsolatot találnak alkalmazásuk és a termelékenység között, ám a robotizáció eddig fokozatos, lassú folyamat volt, nem pedig egy évtized alatt lezajló robbanásszerű váltás.

A jelenlegi tudományos kutatások alapján nehéz ma azt várni, hogy a közel végtelen termeléstől egy évtizedre vagyunk – summázza Nagy Attila Zoltán.

Mindez nem jelenti, hogy az AI gazdasági hatása jelentéktelen lenne – éves néhány tized, kedvező esetben egy százalékpont körüli termelékenységtöbblet hosszú távon komoly társadalom- és gazdaságformáló erő lehet. Musk gondolatmenete tehát feltételesen helyes: ha az AI és a robotika tényleg példátlan termelékenységi robbanást hozna, annak valóban erős növekedési és árcsökkentő hatása lenne.

A jelenlegi kutatások alapján azonban egyelőre nehéz azt állítani, hogy a gazdaság egy évtizeden belül eljutna a Musk által vizionált „közel végtelen termelés” állapotába.

Eltűnhet-e a pénz, és jöhet-e a defláció?

Jobbágy Sándor, a Concorde vezető makrogazdasági elemzője a pénz szerepének drámai visszaszorulását is nehezen tudja elképzelni – még akkor is, ha az AI valóban a korábbi technológiai forradalmaknál nagyobb termelékenységnövekedést hoz. Mint rámutat, a világgazdaság történetének túlnyomó részében – így az elmúlt 200 évben is – a gyors termelékenységnövekedéssel járó időszakokban sem merült fel komolyan a pénz háttérbe szorulása.

Ha az AI nem alakítja át a jelenleg globálisan domináns kapitalista berendezkedést, nehezen elképzelhető, hogy a pénz szerepe drámaian lecsökkenjen – de még ha a globális gazdaság alapjaiban is átalakulna, az energia és számos más természeti erőforrás továbbra is csak korlátozottan áll majd rendelkezésre. Ez is amellett szól, hogy a pénz szerepe fennmarad.

Itt érdemes visszakanyarodni Musk másik állításához, a deflációhoz – mert ebben a kérdésben a két elemző nagyjából egy platformon áll. Ahogy Nagy Attila Zoltán a termelékenységi csoda esélyét, úgy Jobbágy Sándor a tartós, széles körű deflációt tartja valószínűtlennek. Szerinte a vállalatok profitnövelési kényszere ellenére korlátozott mértékű deflációs hullámok elképzelhetők, de az, hogy ez váltaná fel az inflációt mint fő problémát, kevéssé valószínű – a jegybankoknak számos eszközük van a defláció ellen, az állami költségvetések pedig szintén tudják élénkíteni a keresletet.

Tartós és a világgazdaság nagy részét egyszerre érintő általános defláció nehezen képzelhető el – fogalmazott Jobbágy Sándor.

Fontos különbséget tesz emellett aközött, hogy egy technológia elméletileg lehetővé teszi egy termék vagy szolgáltatás kínálatának ugrásszerű bővítését, és aközött, hogy ez a bővülés a gyakorlatban valóban meg is történik. Egy technológiai lehetőség önmagában még nem garantálja, hogy a gazdaság olyan mértékben él is vele, ahogy azt Musk feltételezi – bár szűkebb területeken, egyes termékköröknél vagy szektorokban valóban hozhat áresést az AI-vezérelt termelés.

Az alapjövedelem: közös pont a jövőképben

A feltétel nélküli alapjövedelem kérdésében a két szakértő megközelítése ismét összeér. Jobbágy Sándor elképzelhetőnek tart egy olyan forgatókönyvet, amelyben az állam részben vagy egészben biztosítja a munkaerőpiacról az AI miatt kiszoruló emberek jövedelmét – néhány fejlett ország már kísérletezett is alapjövedelemmel, bár tartósan és széles körben sehol nem vezették be.

Amennyiben nem alakul ki érdemi globális defláció, elvileg elképzelhető lenne, hogy az AI-t működtető, illetve abból közvetlenül profitáló vállalatok megnövelt adójából finanszírozná az állam ezt a jövedelmet.

Van azonban egy gyakorlati akadály, amit Jobbágy Sándor is kiemel: egyelőre nem látszik, hogy az AI terjedése a világ országainak többségében együtt járna a technológiából gyorsan növekvő, óriási AI-fejlesztő cégek elterjedésével – ez ma még csak néhány országra koncentrálódik.

2026-ban még az egyik nagy probléma, hogy akár az USA vagy Kína élen járó AI-fejlesztő cégei is miből fognak fenntartható profitot termelni – mutatott rá a Concorde elemzője.

Ez a helyzet persze változhat. Ha az AI valóban nagy léptékben rombolná a munkaerő iránti keresletet, minden bizonnyal a gazdaságilag fejlett nyugati országok és Kína – esetleg még egy-két ázsiai állam – lennének a gyökeres változások és a nagyobb gazdaságpolitikai beavatkozások első megvalósítói.

Ezekben az országokban ugyanis már ma is ott vannak, vagy hamarosan megjelennek az élenjáró AI- és robotgyártó cégek, a fejlett számítási és energiainfrastruktúra, valamint az a költségvetési mozgástér, amely tompíthatja a munkaerő-elvándorlás és az AI terjedésével járó egyéb társadalmi hatásokat.

A technológiai átalakulás későbbi szakaszaiban csatlakozhatnak hozzájuk a közepesen fejlett gazdaságok is – a hatások azonban a világ különböző pontjain aligha egyszerre, azonos ütemben és azonos módon fognak jelentkezni.

 

• jövő
• alapjövedelem
• Elon Musk