Fiatal pár nézelődik a boltban. Elégedett pillantások, mosoly. Úgy tűnik, megtalálták, amit kerestek. „A színe is tetszik?” – kérdezi szokatlanul kellemes hangon az eladónő, a válasz hasonló, éteri hangszínen: „Nagyon”. „Elviszik?” Némi tettetett töprengés után elnyújtott „Neeem” következik. A derűs pár főszereplésével egy reklámfilm fut valamelyik online szolgáltató megbízásából. Látszólag minden rutinszerű, csak a mai bevált gyakorlatot látjuk a képernyőn. A tapasztalt vásárló először interneten keres, majd, ha teheti, megnézi a boltban a kiválasztott terméket, látja és megtapogatja, esetleg kipróbálja. Ezután hazamegy, és online megrendeli. Érthető, hiszen így jóval olcsóbb, bár van némi kockázat, az árdifferencia legtöbbször jelentős. Megéri. Nem véletlenül, hiszen a kiskereskedelemben felmerülő rengeteg költség nem jelentkezik, nincs üzlethelyiség, nincs eladó, és a többi. Az ésszerűség diktál, és ezzel nem vitatkozom. Miért is vennénk valamit drágábban, ha időnk, tudásunk engedi, hogy olcsóbban hozzájussunk? Állítólag ez a jövő. Életünk megszépítő hazugságait sokszor észre sem vesszük, de rossz és fertőző üzenet, ha követendő példaként szerepel. Íme, a furfangos vásárló, aki jól jár. Pedig lehet, hogy velünk együtt veszít.