Advent időszakában járunk, mégis alig látni a lázas csillogást, hívogató karácsonyi fényeket. Értjük, de nem szeretjük ezt a helyzetet, amikor mindent elfogyasztott wattban vagy joule-ban számolunk, sokan még egyetlen szoba kifűtését se tudják kifizetni. A legszegényebbek a helyi közösségek letéteményesei, az önkormányzatok, külön-külön próbálnak tárgyalni és megegyezni az energiaszolgáltatókkal, hogy aranyáron megvehessék az áramot vagy a gázt. Rájuk nem vonatkozik semmiféle rezsicsökkentés, jóllehet a lakosság alapvető ellátásának egyik legfontosabb szereplői. Intézményeket, óvodákat, öregek otthonát, uszodát, könyvtárat, kultúrházat tartanak fenn. Mivel fizetni nem tudnak, a hideg hónapokban bezárják őket, Magyarország egy része téli álomba vonul. Távmunka, kényszerszabadság, ahol jelenlét szükséges, előkerülnek a hőmérők. Szigorúan felügyelt Celsiusok mellett zajlik a tanítás és a munka, és miközben kabátban és sálban töltik tanítási napjukat az iskolások, látjuk a parlamenti üléstermet: 23 fokot mutat a hőmérő. A hivatalos válasz sem késik, teltház volt és a honatyák és-anyák belehelték, meg persze az átlagok, számítási módszerek és a többi. A következő bejelentkezés 21 C fok. Lassan közelít a hivatalokban megengedett 18 C felé. Ez már majdnem a való világ.