Megfejthetetlen, ettől olyan gyönyörű. Generációk élnek a működő vulkánok tövében, népcsoportok ragaszkodnak földjükhöz, miközben vallásuk, hagyományaik, életmódjuk miatt üldözik őket. A Zöld-foki szigeteket legtöbben csak képekről, útikalauzokból ismerik, népszerű és drága turisztikai célpont. Most, egy érdekes filmben megindító és elgondolkodtató képet láthattam az egykori portugál gyarmatról. Tíz vulkanikus szigetre épült ez az állam, közülük van, ahol szinte minden évtizedben kitör a tűzhányó. Legutóbb egy egész falu eltűnt a lávafolyamban, lakói most újjáépítik, nem hagyják el szülőföldjüket. Hisznek és túlélnek. Ezzel az eltökéltséggel dolgoznak hónapokig a helyi kézművesek, hogy a fővárosban, a karneválon, csodás installációkkal, hatalmas szobrokkal díszített járművek, rajtuk és mellettük pazar ruhában vonuló táncosok elkápráztassák a közönséget. Helyiek szerepelnek a közös ünnepen, nincs pályázati pénz vagy támogatás, a könnyekig megható elismerést a szomszédok, a városlakók adják. Az identitás, a nemzettudat számukra nem egy elvont fogalom. Maga, az élet.