Nyolcszázezer nyugdíjas élhet a létminimum alatt
A túlnyomó többség a szegénység vagy a relatív nélkülözés árnyékában él.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2025-ben körülbelül 800 000 nyugdíjas havi jövedelme nem éri el a létminimumot, ami azt jelenti, hogy az érintettek az alapvető megélhetési szükségleteiket sem tudják teljes körűen fedezni. Ez a nyugdíjas társadalom mintegy 35%-át érinti – egy társadalmi krízis küszöbén állunk.
Mennyi ma a létminimum egy nyugdíjas számára?
A Bankmonitor és a KSH elemzése alapján egy egyedül élő nyugdíjas számára a létminimum összege havonta körülbelül 174 000 forint. Ebbe beletartozik az élelmiszer, a rezsi, a ruházkodás, az alapvető egészségügyi kiadások és minimális kulturális szükségletek fedezete.
Aki ez alatt a szint alatt él, annak gyakran választania kell például a gyógyszerkiváltás és a fűtés között – nem luxusigényekről, hanem az alapvető életfeltételek biztosításáról van szó.
A mediánjövedelem is távolinak tűnik
A létminimum alatt élő 800 000 fő mellett további 2,2 millió nyugdíjas keres a mediánjövedelem alatt, vagyis kevesebbet, mint a „középső” nyugdíjösszeg. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas társadalom túlnyomó többsége a szegénység vagy a relatív nélkülözés árnyékában él.
Miért ennyire magas ez a szám?
A jelenlegi nyugdíjrendszer az úgynevezett szolgálati időhöz és a korábbi keresetekhez kötött. Azok, akik hosszú éveken át alacsony bérért dolgoztak (gyakran nők, részmunkaidőben dolgozók, segédmunkások), jóval kisebb összegre számíthatnak idős korukban. A minimálnyugdíj összege ráadásul több mint 15 éve változatlanul 28 500 forint, ami még a legszükségesebbekre sem elég.
Lehetséges megoldások – mit lehetne másképp?
Célzott támogatások bevezetése: rendszeres, szociális alapon megítélt támogatás a létminimum alatt élő nyugdíjasok számára.
Minimálnyugdíj emelése: a jelenlegi összeg komoly társadalmi feszültséget okoz.
Nyugdíjindexálás finomítása: olyan módon történő emelés, amely jobban leköveti a nyugdíjasok tipikus kiadásait, például a gyógyszerek és alapvető élelmiszerek árát.
Merre tovább?
A statisztikák figyelmeztető jelzésként szolgálnak: az idősek megélhetése ma nem csupán egyéni felelősség, hanem közös társadalmi ügy. A nyugdíjrendszer méltányosságát és fenntarthatóságát újra kell gondolni, különösen most, amikor egyre nagyobb a nyomás a szociális ellátórendszereken.
A kérdés nem csupán gazdasági, hanem morális is: milyen társadalom az, amely nem biztosítja idős polgárainak a méltó élet lehetőségét?
