Van olyan téma, ami kivétel nélkül, minden embert érint. Feszülten figyelem a halálos betegségben, ALS-ben, szenvedő Karsai Dániel alkotmányjogász küzdelmét a méltóságteljeses életvégi döntés törvényes jogáért, miközben fizikai leépülésének, szenvedésének fázisait is látom. Jelenleg hazánkban bűncselekménynek számít az aktív eutanázia, ezért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult azért az alapvető emberi jogért, ami a katolikus Portugáliában vagy Spanyolországban például engedélyezett. A testvére által indított hazai népszavazási kezdeményezést elutasították, legutóbb az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága előtt beszélt a jogász, szavait hónapok óta csak feliratozva lehet érteni. A kormánypárti többség némán leszavazta, hogy a Parlament elé kerüljön a téma. Szerintük nem való a törvényhozás asztalára. Zavar a részvétlenség, az álszent politikai  kinyilatkoztatás, az ’amíg engem nem érint, ne beszéljünk, és főleg ne vitatkozzunk róla’-hozzáállás. Halálos beteg honfitársunkhoz hasonlóan nem értem, mitől félnek.