A putyini rendszer megölte, de nem tudta elhallgattatni. Az orosz ellenzék politikai vezére már mindig ott lesz az egykori KGB-tiszt, orosz elnök rémálmaiban, és kitöröhetetlen a két földrésznyi ország legújabbkori történelméből. Alekszej Navalnij egy sarkkörön túli börtönben halt meg, a halál oka hivatalosan „ismeretlen”. Pedig nagyon is tudható. 2020-ban idegméreggel mérgezték meg, csak a gyors beavatkozásnak, németországi kezelésnek köszönhette a felépülését. Óva intették, de hazatért a politikus, akit letartóztatás, koncepciós per, több évtizedes börtön várt. De még ez sem volt elég, mert a szellemisége és gondolatai áthatoltak a falakon, a sarkkörön túli büntetőtelepre helyezték, amiről civilizált embernek fogalma sem lehet. Nemrég olvastam Anne Applebaum A Gulág története összefoglaló munkáját, amiben válogatott kegyetlenségek elevenednek meg a börtönhétköznapok leírásaként, úgy látszik Sztálin szelleme ma is él. Mínusz húsz fokban kabát nélkül állni órákig, aki nem képes erre, azt leöntik hideg vízzel. Folyamatos alvásmegvonás, pár négyzetméteres, jéghideg magánzárka, majd egy őrülttel egy cellában… Lassan ölik meg, kínozva, fogalmazta Navalnij munkatársa. Beteljesedett. Bár a putyini megfélemlítés ma még erősebb, a szellem kiszabadult a palackból. A hazáját szerető, szabad gondolkodó Navalnij szavai Oroszországon kívül is bevésődtek a szívekbe: „Én nem félek, ne féljetek ti sem.” Emlékének küldi lapunk a Rózsát.