Mi legyen a szőlő sorközeiben?
A fajgazdag sorköztakaró növényzet több szempontból is nagyon hasznos.
Történelmi borvidékeink nagy része hegyvidéken terül el, ahol különösen fontos az erózió elleni védekezés. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet műhelybeszélgetés-sorozatán a sorköztakarás legcélszerűbb módszereiről esett szó. Mint kiderült, a fajgazdag, állandó növénytakaró nemcsak az erózióvédelemben hasznos, hanem segíti a növényvédelmet és természetvédelmi szempontból a legjobb megoldás.
Donkó Ádám a talajápolás különböző módszereiről adott áttekintést. Elöljáróban leszögezte, hogy a porosító hatású egyoldalú mechanikai talajművelés helyett valamilyen más megoldást kell találni a szőlőben, különösen az erózióveszélynek kitett hegyvidéki ültetvényekben.
A legegyszerűbb megoldás a természetes gyomflóra meghagyása a sorközökben, és szükség szerinti kaszálása.
Ez kétélű fegyver, az adott hely gyomösszetételétől függ, hogy javasolható-e a szőlő károsítása nélkül. Az eróziótól viszont mindenképpen védi a területet.
A sorközök füvesítése sajnos nem jó megoldás, mert a gyepszőnyeg sűrű gyökérzete miatt kevésbé engedi át a vizet a mélyebb talajrétegekbe, könnyen tömörödik alatta a talaj. Minden egyes kaszálás után megnő a gyep víz- és tápanyag-felvétele, amivel elvonja azokat a szőlő elől. Végül a biológiai sokféleség kialakításán sem segít a füves sorköz.
Időszakosan is boríthatjuk takarónövénnyel a sorközöket, erre általában gabonaféléket vetnek el tavasszal, majd nyáron lekaszálják. Száraz területeken, fiatal ültetvényben javasolható. A megmaradt tarló is jól megfogja a talajt és ősszel beforgatva szerves anyagot is juttatunk a sorokba. Vízigénye kisebb, mint az állandó sorköztakaró növényzetnek, hátránya viszont, hogy minden évben újra kell vetni.
Szalmát is kiszórhatunk a sorközökbe, amivel javítjuk a talaj vízháztartását, elnyomhatjuk a gyomokat, viszont néhány év múlva pentozánhatás alakulhat ki a szalma bomlása következtében.
A fajgazdag, állandó takarónövényzet kialakítása a leghasznosabb nemcsak a talaj, hanem a szőlő és a környezet szempontjából is. A gazdag, virágzó növényzetben sokféle hasznos rovar talál élőhelyet és besegít a szőlő növényvédelmébe, gyökérzetük pedig kellően lazítja talajt és javítja a biológiai aktivitását, egyben véd az eróziótól.
Tapasztalatok szerint a herefélék, a lándzsás útifű és a cickafark maradt meg kellő mennyiségben a sorközökben több év után is.
Ezeket az állományokat hengerezéssel ajánlott alacsonyan tartani, hogy a különböző fajok beérleljék a magjaikat és megújuljanak vagy szerencsés esetben a sorba is behúzódjanak. Erre a lándzsás útifű a jó példa, ami alacsony termete és sekély gyökérzete miatt nem zavar a soraljban sem. Ha kaszálunk, ősszel és magas tarlót hagyva tegyük, hangsúlyozta Donkó Ádám.
