Biztonsági kameráknak nevezik őket, és a legkülönfélébb méretű, tudású szerkezetek léteznek a piacon. Vannak kicsik, nagyok, olcsók és drágák, kamuk és valódiak. Nevetnem kellett, amikor egy társasházi lakógyűlésen konkrétan arról szavaztak a lakók, hogy kamu vagy valódi kamerákat telepítsenek. Az indok az volt, hogy az elkészült felvételeket utána borzasztó körülményes, vagy egyáltalán nem lehet tárolni, az esetleges felhasználás is kérdéses. Adatvédelmi törvény, személyiségi jogok, egy csomó jogszabály korlátozza a használatot, ezért értelmetlen kiadni százezreket, mondták a kamupártiak. Eszembe jutott az a kisvárosi játszótér, ahol kamerák garmadáját szerelték fel, majd amikor rongálás történt, mindazt, amit a kamerák rögzítettek, nem alkalmazhatták bizonyítékként. Én magam is kaptam ilyen választ, amikor késő esti randalírozás bizonyításával próbálkoztam. A fenntartó közölte, akkor lenne felhasználható, ha a rongáló, az ordibáló, az együttélés szabályait megszegő polgártársunkat érné valami atrocitás, nos, abban az esetben ő kikérhetné az ominózus felvételeket. Szóval ezek a kamerák éppen azt a célt nem szolgálják, amiért elhelyezték őket. De vajon mire jók?