Tudjuk, hogy minden átlag csalóka az egyénre nézve, mégsem hagyott nyugodni a gondolat. Ha nagyjából az átlaghoz soroljuk magunkat, akkor valami egyezés kellene legyen a számokkal és forintokkal. Kolléganőm már reggel azzal fogadott, hiába kereste otthon a pénzt, talán a kamrában, a párna alatt, titkos bankbetétben lehet? Együtt nevettünk, miközben konstatáltuk, hogy hazánk gazdagjai idén is jócskán gyarapodtak. A jócskán helyett pontosabb lenne viharos gazdagodást mondani, miközben a társadalom fele, szintén idei statisztikák alapján létminimum alatt él, bizonyára nem tulajdonolja az említett pénzügyi eszközöket. Örül, hogy a hónap végéig kihúzza. Szóval, az idézett statisztikából nem derül ki, hogy a sokaságon belül milyen különbözőségek vannak. Csak következtetni lehet, például a nyár végén közzétett, Átlátszó által publikált elemzésből, miszerint hazánkban a leggazdagabb 1 százalék birtokolja az összes magyarországi vagyon (nemcsak pénz!) 33,5 százalékát. Az oknyomozó portál World Inequality Database és a Credit Suisse bank adatai alapján arra jutott, hogy Európán belül csak Törökországban magasabb a vagyonkoncentráció, mint nálunk. (A szomszédos Szlovákiában és Finnországban a legjobb a helyzet.) Elgondolkodtató a folyamat, hiszen nem volt mindig jóval az uniós átlag feletti a leggazdagabbak vagyonkoncentrációja, a számok alapján 2014-ben szakadtunk el az átlagtól (24,6 százalékról) és lőttünk ki a lista élére. Sajnos, inkább hátra, mint előre a jóléti úton.