MENÜ
2024. március 29.
Auguszta
Édesapja szelvényével lett milliomos

Édesapja szelvényével lett milliomos

fortunaweb.hu

14 millió volt az 1-hez az esélye, de Susan Herdman-nak 2010-ben mégis sikerült nyernie a lottón.

Susan Herdman 2010 januárjában 1,2 millió angol fontot, azaz úgy 480 millió forintot nyert a lottón. Az élete azonban meglepő módon nem vált csupa csillogássá. Tíz évvel ezelőtt az akkor fodrászként dolgozó egyedülálló anya minden pennyt megfogott, és néha még a fűtést is le kellett tekernie a lakásban, hogy kijöjjenek a pénzből.

“Egész életemben keményen dolgoztam.” – mesélte Susan a Mirrornak. „Mindig volt állásom, a szüleim belém oltották, hogy ha akarsz valamit, meg kell dolgoznod érte – senki sem ad semmit ingyen az életben – és ne keveredj adósságokba. Apám hihetetlen – 78 évesen még mindig dolgozik.” – tette hozzá.

Mióta 1984-ben elindították a National Lottery lottójátékot, minden héten vett édesapjának egy szelvényt, aztán, mikor ő abbahagyta a játékot, átvette tőle a számait, és tovább játszott velük, mert meg volt róla győződve, hogy egy nap be fognak jönni.

Egyik nap egy ügyfele a fodrászszalonban felajánlotta, hogy kártyát vet neki. „Mikor megnézte az elsőt, azt mondta, ’Óh, hűha!’. Aztán a következőnél: ’Ejha!’ És így tovább. Aztán azt mondta ’Soha nem láttam még ilyet egész életemben. Jobb, ha veszel egy lottószelvényt, mert úgy tűnik, nyerni fogsz. Én csak nevettem, de ő csak mondogatta. ’Nem, tényleg. ’’
Susan kiposztolta a sztorit a Facebookra, aztán szombat este tényleg nyert a lottón. „Épp teát főztem, és hallottam, hogy pont a lottószámokat mondják be, és megállítottam az adást. Nekiálltam eszegetni a spagettimet, közben néztem a képernyőn lévő számokat, aztán elkezdtem remegni.”


Felhívta a szelvény hátulján lévő telefonszámot - párszor eltévesztette a számokat, mert annyira remegett a keze. „Mikor felvette egy hölgy, azt mondtam neki: ’Azt hiszem, nyertem a lottón.’ Kicsit homályos az egész, de mintha azt mondta volna, hogy írjam fel a nevem és címem a szelvény hátuljára, és tegyem biztos helyre, és hogy írjak le egy jelszót, mert másnap reggel valaki fel fog hívni, és ha bemondom a jelszót, tudni fogják, hogy valóban én vagyok a nyertes.” – mesélte Susan.

Akkor még nem tudta meg, hogy egész pontosan mennyit is nyert, úgyhogy leült, várt, és végül a barátaival elment karaokézni. „Nem tudtam otthon maradni, úgyhogy a melltartómba tettem a szelvényt, és elmentem karaokézni. Nem mondtam el senkinek, és folyton a mosdóba szaladgáltam, hogy ellenőrizzem, hogy megvan-e még a szelvény, aztán visszamentem énekelni.”

Éjfél körül, mikor hazament, megnézte az eredményközlést a laptopján, és akkor tudta meg, hogy rajta kívül még négyen nyertek, úgyhogy 1.182.714 fontot fognak kapni fejenként. “Nem kaptam hisztériás rohamot, nem rohangáltam össze-vissza a házban sikítozva. Csak azt mondogattam. ’Köszönöm. Köszönöm.’ Hatalmas megkönnyebbülés volt tudni, hogyha óvatos leszek, egész életemben rendben lesznek a pénzügyeim. ”

Másnap áthívta a szüleit, leültette őket, és közölte velük a nagy hírt. „Azt mondtam. ’Nyertem a lottón.’ És akkor elkezdett ömleni a könny a szememből. Anyám nem tudott megszólalni, apu szó szerint fel alá ugrált, megölelt, és azt mondta ’Már épp ideje volt!’. Apu számaival nyertem, de ő olyan aranyos. Nem várta el, hogy megosszam vele a nyereményt. Egyszerűen csak örült neki.”

Bár a legtöbb lottónyertes azonnal luxus utazásra indul, vagy vad költekezésbe fog, Susan meglepő módon ugyanúgy a fodrászatban dolgozott még fél évig, mintha semmi nem történt volna. „Akkoriban nem akartam, hogy az egész életem megváltozzon. A fodrászat volt a biztos pont az életemben. Mikor rosszul álltak a dolgaim, az hajtott előre.”

Kilenc hónappal a nyeremény után Susan összejött egy régi barátjával, akinek Yorkshire-ben volt egy farmja. Úgy döntött, hogy az élet rövid, eladta a fodrászatot és 2011-ben leköltözött a férfihoz a farmjára. „Hirtelen azt gondoltam: 40 éves vagyok. Mit csinálok? Itt van ez a lottónyeremény. Mi értelme, ha nem változtatsz az életeden?”

Egyetlen luxusnak nevezhető dolog, amire Susan költött, az egy nagy lakóautó volt. Vett két testvérének és szüleinek is egy-egy autót, de ezen kívül Susan hihetetlenül normális életet él. Reggel fél hétkor kel, és megy ki etetni a disznókat a farmra. “Nem könnyű élet ez, de jó élet.” – mondja. „Ha egyszer hozzászoktál, hogy dolgozol, nem hiszem, hogy valaha is meg tudod állni, hogy ne dolgozz. Kell egy cél, amiért felkelsz nap mint nap. És a fiam jövőjére is gondolom kell.” – mondja. „Tisztában vagyok azzal, hogy számtalan lottónyertes rövid időn belül elveszíti az összes pénzét. Én azt mondtam magamnak, hogy megnyerni és elveszíteni sokkal rosszabb, mintha soha nem is nyersz. Ne értsenek félre, nagyon jó kis nyaralásokra mentünk. De tisztában voltam vele, hogy vigyáznom kell. Nem utazom első osztályon, nem pazarlom a pénzt ilyesmire. Nem veszek designer ruhákat. Továbbra is használtruha boltokba megyek. Legtöbbször disznószagot árasztok. A pénz egyáltalán nem változtatott meg.”