Galagonya: a védelmezett védelmező
A virágzó galagonyasövények létfontosságú táplálékforrást jelentenek a beporzók számára.
A galagonyát általában olyan növénynek tekintik, amely szerencsét hoz a tulajdonosának, és jólétet a földnek, ahol áll. Azonban van egy sötét oldala is. Pontosabban fogalmazva a rajta lakó élőlényeknek.
A babonák talán csacskaságok, olykor mégis életmentő hatásúak. A galagonya történelmét bőségesen tarkítják néphiedelmek, nagyrészt ennek köszönheti múltbéli védelmét. De vajon mit hoz számára a jövő?
A tündérek fája
Írországban úgy tartják, hogy a galagonyafában tündérek laknak. Azonban mielőtt még kedves, csipkeruhás, és csillogó szárnyú cukiságokat képzelne maga elé, jó, ha tudja, hogy a kelta tündérek nem abba a jóságosabb fajba tartoznak. Óvatosnak kell lenni velük, mert ha bármiért megorrolnak az emberre, akkor a bosszú (terméskár, rejtélyes betegségek, eltűnések, balesetek, halálesetek) nem marad el.
Ezért aztán a galagonyát nemcsak a tövesei, hanem a babonák is erősen védték, védik. Tisztelt és rettegett fa, amelyet többnyire senki sem mer bántani, pláne kivágni. Mert aki megteszi, drágán megfizet érte. Balszerencse, betegség, veszteség, amit csak el lehet képzelni, bármi megtörténhet azzal, aki tiszteletlenül, vagy ártó szándékkal közelít egy galagonyához, ne adj’ isten kivágja. Szentnek tekintik, és különös védelmet élvez. Ez a babona sok-sok galagonyát megmentett az idők során, még a huszadik század végén is vannak feljegyzett esetek arról, hogy infrastrukturális projekteket irányítottak át, hogy elkerüljék egyetlen galagonya kivágását egy egyébként üres mezőn. Ezért láthatjuk őket gyakran magányosan álldogálni különös helyeken.
Milyen érdekes, hogy a babona sokkal erősebb visszatartó erő lehet az ember számára, mint a józanész, vagy a szakértők vészjósló kérései.
A halál szaga
Amennyire védelmezőnek tekintették kint, a ház előtt, például a boszorkányok elriasztásában betöltött szerepe miatt, annál jobban irtóztak attól, hogy bevigyék a házba. Ez a riadalom az 1665-ös nagy pestisjárványig nyúlik vissza, amely az angol lakosság 20%-át elpusztította, és fontos szerepet játszott abban, hogy a galagonyavirágzást a halállal hozták összefüggésbe. Amikor a járvány igazán beindult holttestek hevertek az utcákon egymás hegyén-halmán, és mindenfelé a halál szaga terjengett. El lehet képzelni, hogy ez mennyire bevésődött az orrokba és az emlékezetbe. Aki valaha is érezte már a halál szagát, többé nem feledi. De néha összekeverheti valami nagyon hasonlóval.
A galagonyavirágoknak semmi bűnük nincs, nem voltak felelősek a fertőzésért -habár ezzel is megvádolták őket akkoriban-, ellenben egy olyan vegyületet tartalmaznak, amelyek a testek lebomlása során szokott felszabadulni.
Ez visszatetszést váltott ki a túlélőkben, és bármily logikátlannak is tűnik, ezért tiltották ki galagonyavirágot a házakból. Gondolhatnánk, hogy ez milyen jó taktika volt a galagonyától, de valószínűbb, hogy ő csak a legyeknek szeretett volna kedvezni ezzel az illattal.
A biodiverzitás védelmezője
A babonák világát elhagyva térjünk vissza a valóságba, mert a galagonya tényleg minden szempontból, és minden időben hasznos. A virágzó galagonyasövények létfontosságú táplálékforrást jelentenek a beporzók számára. A virágok nagylelkűen fogadják a különféle méretű és alakú érdeklődőt. Leveleivel is táplál, méghozzá lepkelárvákat. Szúrós ágai között pedig madarak fészkelhetnek biztonságosan tavasszal, majd ősszel-télen visszajárhatnak csemegézni a bogyókat. A galagonya többszáz -többnyire „láthatatlan”, de mégis az nagy egész szerves részét képező- fajt támogat. A galagonyasövények Írország biodiverzitásának sarokkövei, vadon élő állatok folyosójaként, fészkelőhelyként, és ökológiai „építményként” működve összekötik a széttöredezett tájakat, szegélyezik a mezőgazdasági területeket. Ez egy adaptálható dolognak tűnik.
Tápláló és gyógyító
A galagonya levelei egészen fiatalon salátákba kerülhetnek. És termése sem csak gyógyszer, hanem finom csemege is. A B1-, B2-, C- vitamint, és ásványi anyagokat tartalmazó bogyókból szörp, lekvár, nyers édesség, ketchup, és tea készíthető.
Leggyakrabban bogyóit használjuk gyógyításra, de virágos hajtásvégekből is lehet gyűjteni.
Használata manapság főleg szívbetegségek esetében (magas vérnyomás, ritmuszavar, angina pectoris, Raynaud-szindróma, pangásos szívelégtelenség) merül fel, mivel javítja a szív szöveteinek vérellátását, növeli a szív összehúzódásainak erejét, tágítja a koszorúereket, és csökkentheti az artériák falán a koleszterinlerakódást. Hosszú időn keresztül szedve is biztonságos, és szükséges is huzamosabb időn keresztül alkalmazni, mert hatása késleltetve érvényesül. Szedésének megkezdése előtt, főleg ha már gyógyszeresen kezelt vérnyomásproblémáról van szó, feltétlenül ajánlott szakorvossal konzultálni.
Óvatosságot igényel, mert túladagolva kedvezőtlenül lecsökkentheti a vérnyomást.
A galagonya babonás egy növény, de éppen az óvta meg évszázadok óta, hogy ilyen kitüntető figyelemben és megbecsülésben részesült. A babonák védték a múltban, a tudomány vajon lesz-e ennyire hatékony a jelenben? Hiszen az időközben megszületett ökológia tudományosan is igazolta jelentőségét. Azt, hogy a galagonya az ökoszisztéma kulcsfigurája. Hogy egy galagonyasövény sokkal többet nyújt az ökoszisztémának, mint amennyit igényel, mint az a csekélyke hely, amit elfoglal. És a mi szívünk sem csak attól ver majd hevesebben, és életerősebben, mert a termését fogyasztjuk, hanem mert átmelegítik a jótettek, amelyeket megmentésével, vagy telepítésével az élővilág javára teszünk.
