Ludwig Josef Johann Wittgenstein osztrák, gazdag polgári családból származó filozófus, aki főként a Cambridge-i Egyetemen dolgozott és tanított, 1951. április 29-én hunyt el. A 20. század egyik legjelentősebb filozófusaként tartják számon.

Élete és munkássága

Az első világháború kitörésekor Wittgenstein önként csatlakozott a hadsereghez, ami életének egyik legmeghatározóbb élményének bizonyult. A háborús évek alatt született meg első műve, a Logikai-filozófiai értekezés (Tractus Logico-Philosophicus), amelyet cassinói fogságában fejezett be. 1922-ben jelent meg angol fordításban, és ez volt ez egyetlen filozófiai könyv, amelyet életében kiadott.

Cambridge-ben tanári képesítést szerzett, és az 1928-tól 1941-ig tartó évek az értekezés logikai-filozófiai elméletének újragondolásával teltek. Előadásain felülvizsgálta a nyelvről, logikáról, a matematika alapjairól, a pszichológiáról, az antropológiai és a szimbolikus formákról alkotott elképzeléseit. Ezeknek a gondolatoknak az eredményét kéziratokban és gépelt szövegekben gyűjtötték össze, amelyeket vagy maga Wittgenstein írt, vagy tanítványai jegyeztek le az előadások alatt. Ezek közé tartozik a Filozófiai Megjegyzések, a Filozófiai Nyelvtan, a Nagy Kézirat, a Kék Könyv, a Barna Könyv, valamint a Zettel.

A második világháború alatt Wittgenstein polgári kórházakban szolgált. 1941 és 1951 között születtek meg azok a jegyzetek, amelyek később A Bizonyosságról címmel jelentek meg. De a korszak legismertebb, legemlékezetesebb, bár befejezetlen műve továbbra is a Filozófiai Vizsgálódások volt, amely 1953-as megjelenése óta termékeny táptalaj a kortárs filozófiának.

Magánélete és filozófiája

Wittgenstein professzionális eredményei ellenére szenvedéssel teli életet élt. Értelmiségiként képtelen volt kapcsolatot teremteni más értelmiségiekkel; az apjától örökölt vagyonát nem tudta építő célokra fordítani; homoszexuális volt, nem tudott tartós párkapcsolatokat kialakítani. Olyan filozófus volt, aki megpróbált másokat eltántorítani a filozófiától, olyan tudós, aki megvetette az akadémiai tevékenységeket. Zsenialitása mégis nyilvánvaló volt kollégái számára, akik olyan hűséget tanúsítottak iránta, amelyet ő – tragikus módon – nem volt képes viszonozni.

Wittgensteinnél áttétes prosztatarékot diagnosztizáltak. A filozófus bevallotta orvosának, Edward Bevannek, hogy fél, hogy kórházban fog meghalni. Így Bevan befogadta őt a saját otthonába, és (felesége segítségével – aki eleinte félt Wittgensteintől) ápolta őt haláláig. Amikor meghallotta, hogy a barátai jönnek hozzá látogatóba, ezt mondta az orvosa feleségének: „Mondd meg nekik, hogy csodálatos életem volt”. Ezek voltak az utolsó szavai is.

Wittgensteinnek a nyelv vizsgálata volt a legfontosabb érdeklődési köre. A Logika-filozófiai értekezés című könyvének kulcsgondolata a megkülönböztetés aközött amit el lehet mondani és aközött, amit csak meg lehet mutatni. A könyv célja, hogy a jelentéseket és az állításokat a tudomány területére korlátozza, bebizonyítva, hogy az etika, az esztétika és a logika abban hasonlítanak egymásra, hogy nem fejezhetőek ki jelentést hordozó állításokkal. Leghíresebb mondása: „Amit nem lehet elmondani, arról hallgatni kell” (Logikai-filozófiai értekezés, 7).

A The Ludwog Wittgenstein Project nevű weboldal több nyelven összegyűjtötte a filozófus írásait, amelyeket ingyenesen tesznek közzé.

• Ludwig Wittgenstein
• filozófus