Rosszkor voltunk rossz helyen, vagy adott helyzetben nem jó döntést hoztunk. Utólag nem változtathatunk, viszont azt eldönthetjük, hogy miként dolgozzuk fel. Hogyan lépjünk túl az önfeladáson, önsajnálaton, mások hibáztatásán. És hogyan találjunk kapaszkodót, építsünk tervet, életcélt, valójában hogyan találjuk meg és szeressük önmagunkat. Edith Eva Eger A döntés címe könyvét többször elolvastam, a holokausztot fiatalon túlélt, klinikai pszichológusként dolgozó, 93 évesen is aktív, csodás ember kincset adott számomra. Az élet minden pillanatában kapaszkodót ad, nem minősít és méricskél. Segít megérinteni a megfoghatatlant, de nem zárja kalitkába a boldogság kék madarát. Az ajándék című kötete újabb örömteli szellemi kaland, a leírt sorsok, a tömörségükkel megrázó mondatok ma is a fejemben kavarognak. Az irodalom rímel az életre. Középkorú hölgy beszélget az utcán, az érdeklődő régi családi ismerős: valóban figyel, és érdekli a kérdésre adott válasz „Hogy vannak a szüleid?” „Mindketten meghaltak, édesapám tíz éve, anyu 2013-ban. Sajnos a nővérem is elvesztettem…” Majd a döbbenet után hozzáteszi: „De a kislányom három és fél éves”. És mosolyog, ahogy Edith Eva Eger teszi, könyve borítóján.