MENÜ
2024. február 25.
Mátyás
Bezár a mamahotel, a 75 éves nő perre ment

Bezár a mamahotel, a 75 éves nő perre ment

noklapja.hu / Balázs Barbi

Így tudta csak kirakni negyvenes fiait a mamahotelből egy idős olasz nő.

Egy olasz asszony pert nyert 40 és 42 éves fiai ellen, akik annak ellenére, hogy mindketten kereső emberek, nemcsak kiköltözni nem voltak hajlandók a családi otthonból, de a lakhatás költségeibe és a házimunkába se segítettek be.
Nem egyedi eset a családé. Olaszországban ma már külön elnevezése van azoknak a felnőtteknek, akik nemhogy húszas, de harmincas, akár negyvenes éveikben is a szüleikkel élnek: bamboccioni, azaz a „nagyobbacska” névvel illetik azokat, akik nem hajlandók saját fészket rakni. A La Provincia Pavese lap beszámolója szerint a most szóban forgó 75 éves, Lombardia tartományból származó asszony egyszerűen belefáradt abba, hogy 40 és 42 éves fiait még mindig el kell tartania. Az elmúlt években többször is megpróbálta meggyőzni őket, hogy találjanak egy a mostaninál önállóbb életformát, különösen mivel mindkettőjüknek volt munkája, de a „fiúk” hallani sem akartak erről. Az anyát különösen az bosszantotta, hogy fiai egyáltalán nem járultak hozzá a háztartási költségekhez vagy a házimunkához – írja az újság. Az idős asszony ezért bírósághoz fordult, beadványának eredményeképpen pedig kilakoltatási végzést szerzett fiai ellen. Az ítéletben az ügyben eljáró bírónő kifejtette, hogy a szülő „tartási kötelezettsége” biztosan nem vonatkozik 40 év feletti „gyerekekre”, ezért a férfiaknak ez év december 18-ig kell kiköltözniük.

Népszerű dolog a mamahotel Olaszországban

Azoknak az olasz felnőttek az aránya, akik még mindig a szüleikkel élnek, régóta magas: 2022-es adatok szerint a 18 és 34 év közötti olaszok közel 70%-a (a férfiak 72,6%-a, a nők 66%-a) még mindig a szüleivel él. Egy 2019-es tanulmány szerint viszont az otthon élő fiatal felnőtteknek csak 36,5%-a diák – 38,2%-uknak van munkája, 23,7%-uk pedig munkát keres. Bár az olasz kultúrában teljesen megszokott, hogy több generáció él egy fedél alatt, az utóbbi években jelentősen megnőtt a családi házban hosszabb ideig tartózkodó fiatal felnőttek száma, főként az egyre romló gazdasági körülmények, a járvány alatt elvesztett munkahelyek és a munkakeresés kihívásai miatt.

A bevezetőben említett bamboccioni kifejezést 2007-ben használta először egy olasz politikus, némileg gúnyos éllel. Hasonlóan a mi mamahotel kifejezésünkhöz, ez is arra utal, hogy egyesek nem is annyira kényszer, a nehéz körülmények, mint inkább az ingyenes szállás és ellátás kényelméért nem repülnek ki.

Bár a mostani esethez hasonló kilakoltatási végzés ritka, Olaszországban olyan is előfordult már, hogy felnőtt gyerekek mentek perre szüleikkel annak érdekében, hogy anyagi támogatást ítéltessenek meg maguknak. Egy 2020-as esetben például az olasz legfelsőbb bíróság utasította el annak a 35 éves zenésznek a fellebbezését, aki a perben azzal érvelt, hogy 20 000 eurós (körülbelül 7,5 millió forintos) éves jövedelme egyszerűen nem elég a megélhetéshez, így igenis szüksége van a szülei támogatására. Kérelmét elutasították, a bíróság pedig azóta precedens értékű ügynek tekinti az esetét arra vonatkozóan, hogy hogy a fiatal felnőtteknek nem formálhatnak jogot szüleik élethosszig tartó anyagi támogatásra.

Mamahotelezők Magyarországon

A tendencia idehaza is hasonló: a mi fiaink és lányaink is egyre később költöznek el otthonról, és ezekre a folyamatokra biztosan ráerősítenek a gazdasági nehézségek, a nagyvárosokban ma már csaknem megfizethetetlen albérleti díjak és az elszálló élelmiszerárak. Míg 2005-ben Magyarországon a fiatalok kevesebb, mint fele maradt viszonylag sokáig otthon, addig ez az arány 2019-re hatvankét százalékra nőtt. Két évvel ezelőtti adatok szerint egy magyar férfi átlagosan 28, egy nő pedig 26 évesen költözik el otthonról, sokan pedig csak ennél lényegesen később tudják/akarják elhagyni a szülői házat.

Azzal, ha túl sokáig laknak otthon a fiatalok nem feltétlenül az a probléma (sőt, olyan szülők is vannak, akik nem látnak kivetnivalót az ilyesmiben), hogy a szülők sokszor nehezen bírják anyagilag az ezzel járó terheket, vagy az, hogy szeretnének végre saját magukért élni.

A szülőkről való leválás késleltetettsége egészségtelen kötődési mintákat alakíthat ki, amiben nemcsak nem zajlanak le az érett személyiség kialakításához szükséges folyamatok, de amiben mindkét fél neheztel a másikra. Persze nagyon nem mindegy az sem, mit értünk késői leválás alatt. Az, hogy mondjuk felsőoktatási éveik leteltéig vagy szakmájuk kitanulásáig otthon éljenek a gyerekek, a legtöbb szülő számára magától értetődik, nehéz viszont meghatározni, mennyi a türelmi idő ezután. Tény, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedni akár 1-2 évbe is telhet, ha viszont még húszas évei végén is otthon lakik gyerekünk, valószínűleg aggódni kezdünk azt illetően, hogy mégis hogyan és mikor fogja megalapozni felnőtt életét.