Tam_Bau
MENÜ
2024. június 24.
Iván
Bárki termeszthetné ezt a csodanövényt

Bárki termeszthetné ezt a csodanövényt

NAGY Z. RÓBERT

A perillának sok magyar neve van, mégsem igazán ismert hazánkban.

 

Az, hogy valami zöldség, vagy gyümölcs az nem valami tudományos csoportosítás, hanem a konyhai felhasználás alapján dől el. A gyümölcsök általában fán teremnek, de nem mindig, hiszen a görögdinnye, a sárgadinnye, vagy a szamóca, lágyszárú és mégis gyümölcs (a dinnyék termesztéstechnológiai szempontból zöldségnek számítanak). Vagy itt van az avokádó, ami fán terem, de zöldségként használjuk fel. De a banán is egy nagyra nőtt lágyszárú növény termése, és gyümölcs. Egyes fajok pedig több helyre is besorolhatóak. Nem kell azonban ennyire messze menni, hiszen hazánkban is termeszthetünk “multifunkciós “növényeket, két különlegességet különösen érdemes kiemelni: a perillát és az eperspenótot.

Japánban már sláger a perilla

A perillának sok magyar neve van, mégsem igazán ismert hazánkban, bár városi egynyári virágkiültetésekben helyenként lehet találkozni vele, mint levelével díszítő köztes-növénnyel. Hívhatjuk feketecsalánnak, vadszezámnak, de a kínai bazsalikom, vagy cserjés perilla is elfogadott nevei. Ez a feltehetően ázsiai eredetű növény zöldség, gyógynövény és limonádénövény is egyben. Vannak zöld-, és bordó levelű változatai, sőt a sima levéllemezű mellett fodros levélváltozata is ismert. Egynyáriként tartható, de a következő évben újravetés nélkül is kikelnek elszóródott magjai. Kora őszre 60-80 centiméteres magasságúra nő és szinte minden része használható: a kikelés után sziklevelei fűszerként, zsenge levelei zöldségként, idősebb levelei üdítőital-, tea-, szörp alapanyagként készíthetők el. Aromás víz is készíthető belőle - egyszerűen hideg vízben áztatással. Indiában a perilla magjait a sütéshez, főzéshez használt curry fűszerkeverék egyik alapanyagaként használják. Csírazöldségként, mikro zöldként is nevelhető. Japánban nagyon elterjedt a fogyasztása, ott a boltokban kapható a perilla ízű rágógumitól, a perillás instant levesig sokféle termék. Virága is ehető, sütemények, bólék díszítője. A növény íze eléggé egyedi: kicsit ánizsos, enyhé mentás, némi fahéjszerű aromával - egyes változatokból citrusos íz is kiérezhető.

A perillának két fő típusa van: a Perilla frutescens, a szokásos vöröses bordós és zöld forma, valamint a P. frutescens var. crispa , amely a göndör lila leveles forma. A zöld forma ízletesebb és a főzés során a leggyakrabban alkalmazott változat. A vörös és a lila formákat a pácolás során használják hagyományosan, ahol mindent bíbor árnyalatúvá színez. Gyógyhatása miatt is jelentős ez a faj. A tradicionális kínai, koreai, japán és indiai gyógyászatban köhögéscsillapításra, meghűlésre, az emésztés javítására és görcsoldásra használják. Antidepresszáns hatást tulajdonítanak neki, erőteljes izzasztó, köptető, lázcsillapító hatása miatt pedig általános meghűlés ellen alkalmazzák. Tehermentesíti az emésztőrendszert, görcsoldó, szélhajtó hatása révén oldja a hasi görcsöket.

A perilla magról könnyen szaporítható, a vetés előtt négy-nyolc órán keresztül áztatva gyorsíthatjuk a csírázást. A perilla nedves körülmények között 20 °C körüli hőmérsékleten kezd csírázni, tehát ha hamarabb vetjük, akkor semk kel ki, csak május végén jelennek meg az első magoncok. A csírázáshoz fényre van szüksége, ezért a magokat a föld felszínére szórjuk és enyhén begereblyézzük. A növények gyorsan fejlődnek, vetés után nyolc héttel már lehet a növényekről levelet szedni, és a betakarítás egész nyáron folytatható, egészen az első fagyokig.

Eperspenót, a “zöldséggyümölcs”

Az eperspenót (Blitum capitatum) gyümölcs és zöldség egyben - ez a fő különlegessége, de még dísznövénynek is alkalmas. Észak-Amerikában és Afrikában sokfelé vadon nő, és az utóbbi időben egyre inkább felhasználják az emberi táplálkozásban már Nyugat-Európában is. Ennek a közel egy méter magasra is megnövő növénynek az eperhez és a spenóthoz nincs köze (ám mégis jól sikerült a magyar névadás, mert felhasználásban, kinézetben sok hasonlóság figyelhető meg), e faj a libatopfélék családjába tartozik, tehát inkább a céklával rokon. Május végéig, június elejéig érdemes vetni, azért ilyenkor mert csak melegben kel, de mostanában vetve még őszig megfelelő méretűre fejlődik.

Csírázása vontatott és kezdeti növekedése is lassú, ám a nyári melegben jól öntözött körülmények között egyszer cask begyorsul a fejlődése. A félárnyékba ültetett növények nem fejlődnek jól, teljes napsütésben lévő helyet igényelnek. Levele folyamatosan szedhető levélzöldségként fogyasztható, az első termések pedig július közepe után kezdenek pirosodni a levelek tövében. A bogyók átmérője nem éri el az egy centimétert, szamócára emlékeztető a kinézetük, az ízük édeskés. Ez a növény is újraveti magát, így ha egyszer betelepítettük kertünkbe, évekig élvezhetjük szépségét és sokrétű felhasználhatóságát.

Címlapkép: Getty Images