MENÜ
2023. február 7.
Tódor, Rómeó
Az ápolt fizet, vagy hazamegy – a belügyminiszter javaslata

Az ápolt fizet, vagy hazamegy – a belügyminiszter javaslata

hvg.hu

A betegnek át kell adnia a jövedelem- és vagyonnyilatkozatát a befogadó intézménynek.

A kórházak helyett a szociális ellátórendszerre bízná a belügyminiszter azon tartós ápolásra-gondozásra szorulók ellátását, akik valójában nem igényelnek kórházi szintű ellátást, mégis az ápolási osztályokon (köznapi néven elfekvőkön) vannak. A friss törvényjavaslat szerint a kórházaktól a szakápolási központokhoz kerülnek az ágyak, a személyzet és a betegek is. Utóbbiak választhatnak: hazamennek vagy maradnak, de utóbbi esetben fizetniük kell.

A párhuzamosságok felszámolására és a kórházi ellátás indokolatlanságára hivatkozva alakítaná át a szakápolás jelenlegi rendszerét az egészségügyért felelős Pintér Sándor friss törvényjavaslata.

A változtatás indoklása szerint „a fekvőbeteg szakellátás ápolási ágyain fekvő betegek elsősorban ápolásra szorulnak, azaz mindennapi szükségleteiket, mint az étkezés, tisztálkodás, öltözködés nem tudják segítség nélkül megoldani, többségük kórházi elhelyezése azonban már nem indokolt”.

A javaslat célja, hogy „az ápolási szükséglettel rendelkező személy az állapotának és igényeinek megfelelő szolgáltatást kapja”, márpedig „az ellátottak szempontjából eredményesebb, ha a szociális ágazat keretében kapják meg a szükséges gondoskodást, hiszen a szociális intézmény teljes ellátást – fizikai, mentális és egészségügyi gondoskodást – nyújt lakóinak, emellett személyes igényeiknek megfelelően otthon-jelleget biztosít számukra”.

Mindent átadnak: ágyat, beteget, ápolót

Az eddig jobbára a kórházak ápolási osztályain ellátottak helyzete ezzel alapvetően változna, mivel ellátásukért az egészségügyi terület helyett a szociális ellátórendszer felelne. Ez azonban a javaslat szerint nem jelentene feltétlenül fizikai változást a beteg szempontjából, hiszen szakápolási központokat alakítanak ki e célra a szociális ellátórendszeren belül, viszont ez járhat annak a kórházi ápolási osztálynak az „átnevezésével" is, ahol a beteg eddig is feküdt. Ráadásul az ápolók is maradhatnak ugyanazok, hiszen őket átirányítják.

A részletek ebből a törvényjavaslatból még nem derülnek ki, Pintér és a szociálpolitikáért felelős miniszter csak ezután határozza meg, mely intézményeket érint az átadás-átvétel, és hol lesznek ezek a szakápolási központok.

Arról már a beteget eddig ellátó intézmény orvosa dönt, hogy a beteget az állapota alapján indokolt-e áthelyezni a szakápolási központba, vagy marad a kórházban.


Ha a beteg az áthelyezéséhez nem járul hozzá, de az orvosa szerint nem indokolt a további kórházi ellátás, a szakellátást végző orvos a beteget az otthonába bocsátja.

Vagyis a beteg előtt a javaslat alapján két út áll: ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy ellátása megoldható otthon, vagy nem akar, nem tud a szakápolási központban további ápolást, akkor hazamegy. Ha viszont a beteg elfogadja a szakápolási központot, az ottani ellátásért fizetnie kell, hiszen a javaslat szerint a betegnek át kell adnia a jövedelem- és vagyonnyilatkozatát a befogadó intézménynek, amely alapján annak vezetője meghatározza a fizetendő személyi térítési díjat.

Konkrétum a személyi térítési díj számításának módjáról, az esetleges méltányossági térítésmentesség lehetőségéről nincs a törvényjavaslatban. Úgy tűnik azonban, hogy nem egy fix összeg lesz, az intézmény a beteg jövedelem- és vagyonnyilatkozata alapján dönt. Most is eltérő a rendszer a különböző otthonokban: van, ahol több millió forintos „beugró" után kell havonta fixen 100–200 ezer forintot fizetni, máshol a nyugdíj 80 százalékát kell beadni az elhelyezésért cserébe.

Mindenesetre, ha a beteg (vagy a családja) ki tudja fizetni a díjat, akkor átveszi a szakápolási központ. De nemcsak őt, hanem az átadó intézménytől az ápolási tevékenységhez, vagyis a feladatellátáshoz szükséges vagyonelemeket, eszközöket, ápolási ágyakat, sőt, a személyzetet is.


Az átvétellel azonban megváltozik a dolgozó helyzete is: eddig egészségügyi szolgálati jogviszonya volt, ezután közalkalmazott lesz, viszont a törvényjavaslat szerint az illetménye nem lehet kevesebb, mint az átadás-átvételt megelőző 6 hónap átlagában számított jövedelme. A javaslat egyébként lehetőséget ad a fenntartóknak arra, hogy a működtetést „méretgazdaságosan” tudják kialakítani, az ötven alatti ágyszám esetében nem kötelező megosztani az ingatlan használatát, hanem átszervezéssel más, gazdaságosabban működtethető ingatlanban szervezhetik meg az ellátást.

Tömegek eshetnek ki a rendszerből

A „mindenki önmagáért felelős elvet" meghatározó szociális törvénnyel együtt ennek a változásnak Kunetz Zsombor egészségügyi elemző szerint nagyon súlyos következményei lesznek, úgy gondolja, tömegek szorulhatnak ki az ellátásból.

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a hvg360-nak adott interjúban ezzel kapcsolatban azt mondta, Megvan annak a veszélye, hogy a rendszerből kikerülők nem kapnak megfelelő ellátást, és nem lesz elég pénzük az ápolásuk finanszírozására.

Ugyanakkor – jelezte Kincses Gyula – „igazságtalan, hogy most olyanok is fekszenek a kórházi ápolási osztályokon, akik nem igényelnek kórházi szintű ellátást, mégis lekötik az erőforrásokat”. Úgy vélte, a kórházban a betegeket gyógyítani kell, nem pedig tartósan ápolni, tehát „a szociális ápolás leválasztása az egészségügyi ellátásról támogatható, de nem tudjuk, hogy a szociális szféra el tudja-e látni az így megnövekvő igényeket, és a lakosság képes-e megfizetni az így növekő költségeket, és mennyire lesz nagyvonalú az állam.”


A javaslatcsomag egyébként kitér arra is, hogy a kórházban maradó betegek ellátásába besegíthet egy általa kijelölt ember (a javaslat segítő személyként definiálja). Ő abban az esetben lehet bent a kórházban a látogatási időn túl is, ha a beteg nem tudja magát ellátni, az állapota miatt folyamatos segítségre szorul, hosszú távú fekvőbeteg ellátást igényel, pszichés krízisben van vagy haldoklik.