Ez jutott eszembe, amikor régen látott ismerősöm elmesélte, hogyan távolították el munkahelyéről. A ma ötvenes éveiben járó csendes és megfontolt hölggyel több, mint két évtizede munkaügyben találkoztam először, aztán pedig hosszú évekig rendszeresen, szinte naponta összefutottunk. Nemcsak megnyugtató, de jó érzés az, ha a szaktudás, segítőkész szolgáltatás mellett kedvességet, barátságos fogadtatást kap az ember. Aztán egy ideje nem láttam, mondták, hogy átszervezés során háttérmunkára vezényelték, amit önző okból sajnáltam ugyan, de egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hiszen kisujjában van a hivatása. Az újabb átszervezést maga mondta el, úgy történt, hogy „alapító„ munkavállalóként felajánlották számára a határozatlan munkaszerződés egy hónap határozott időre való módosítását, majd lehetőséget kapott Pécsre, Budapestre járni munkába. Ez lenne a szép új világ? Remélem, hogy nem, mert sem gazdaságilag, sem emberileg nem védhető. Előbbi a hatékonyság, hozzáértés, szolgáltatási színvonal fogalmak mentén magyarázhatatlan, utóbbit egyetlen szó foglalja össze: sunyi, álszent megoldás. Ami fájdalom, nem különleges, nem egyszeri. Nem egy balszerencsés véletlen.