Megdöbbentő felfedezést tettek a tudósok, miután EEG-felvételekkel tanulmányozták a haldokló betegek agyát, és megállapították, hogy közvetlenül a halál előtt az agy nem áll le azonnal, hanem hiperaktívvá válik. Gammahullámok árasztják el, emlékeket idéz fel és békés érzetet teremt. A kutatás nemcsak a halálközeli élmények rejtélyét fejti meg, hanem azt is bebizonyítja: a halál nem olyan félelmetes, mint gondolnánk.

A halálközeli élményekről szóló történetek lenyűgözően ábrázolják, mi történik az agyban, amikor érzékeli a halál közeledtét. Azonban hogy ténylegesen mi zajlik le ilyenkor, az még mindig rejtély az emberiség számára. A tudósok azonban egy új kutatás keretében elkezdték feltárni, mi történik az élet utolsó pillanatában azáltal, hogy adatokat gyűjtöttek a haldokló betegek agyi aktivitásáról. EEG (elektroenkefalográfia) felvételek segítségével megfigyelték, hogyan változnak az agyi aktivitás mintái a halálhoz vezető pillanatokban − írta a Science Focus.

Az előzetes eredményekből kiderült, hogy az idegsejtek jellegzetes kitöréseket produkáltak, ezzel jelezve, hogy valami jelentős történik, amikor az agy megérzi, hogy közeledik a halál. Egyes kutatók interjúkat és más orvosi adatokat is felhasználtak azoknál az embereknél, akiknél szívmegállást tapasztaltak, de vissza tudták hozni őket az életbe. Ez azonban nem eredményezett náluk agyhalált, ugyanis az agysejtek energiatartalékkal rendelkeztek, amely lehetővé tette számukra, hogy rövid ideig tovább működjenek, miután a vérkeringés leáll.

Ez azt jelenti, hogy amikor a szívmonitor sípoló hangot ad ki, az valójában nem az agyhalált jelzi. Ajmal Zemmar idegsebész szerint a valódi agyhalál később következik be, több mint egy perccel azután, hogy a szív leállt, ekkor mutat az EEG az agy esetében is leállást.

Miután az agy már nem kap oxigént, vagyis eljön a hipoxiának nevezett állapot, egy eseményláncolat indul be, amelyet először egy fokozott kitörés követ, amikor az agy reagál az oxigénhiányra, amely egy ösztönös túlélési kísérletet jelez. Ezután egy alacsonyabb frekvenciájú aktivitás jön, majd az EEG egyenessé válik. A hipoxia egy pontján az agysejtek elhalnak, az idegsejtek pedig elveszítik elektromos töltésüket. Ez arra készteti az agyat, hogy vegyi anyagokat, nátriumot, káliumot és kalciumionokat szabadítson fel. Ez a folyamat felel a halál után látható kiugró aktivitásért, Zemmar ezt a halál háromfázisú hullámának nevezi.

Neurológiai magyarázatot adtak a halálközeli élményekre

A Michigani Egyetem kutatói négy olyan beteg adatait elemezték, akik akkor hunytak el, miközben EEG-vel és EKG-vel (elektrokardiogram) figyelték meg őket az intenzív osztályon. Az EEG felvételek esetükben rögzítették az agyi aktivitást közvetlenül a halált megelőző pillanatokban. Közülük kettőnél egyáltalán nem történt változás, mielőtt meghaltak, de a másik kettőnél viszont jelentős gamma hullám-kitörést rögzítettek, amelyek néhány másodperccel azután kezdődtek, miután lekapcsolták őket a lélegeztetőgépről.

Ez a koordinált aktivitás az agynak abban a részében zajlik le, amely a tudathoz kapcsolódik. Jimo Borjigin, a Michigani Egyetem neurológusa szerint a közvélekedés úgy hiszi, hogy a halál pillanataiban az agy már nem működik. Ezzel szemben kiderült, hogy még felfokozott aktivitás jelentkezik, ezt pedig több korábbi tanulmány is megerősítette.

Ugyanakkor nem minden haldokló beteg esetében figyelhető meg a kitörés, ezért a tudósok azt vizsgálták, miért csak bizonyos esetekben következik be. Viszont hogy pontosan mit tapasztalnak a haldokló betegek ez idő alatt, azt nem lehet megállapítani. Borjigin úgy véli, hogy megtalálta a halálközeli élmény egyik idegrendszeri jellegzetességét. Adatai arra szolgáltattak bizonyítékot, hogy az emlékezethez kapcsolódó agyi területek kifejezetten aktívak a halál előtt, ami összefüggésben van azzal, hogy sokan szeretteiket látták ezekben a pillanatokban.

Nem véletlenül lesz kisimult az elhunytak arca

Charlotte Martial, a Liége-i Egyetem neurológusa a halálközeli élmények neurológiai mechanizmusait vizsgálta, ehhez gyűjtött adatokat, majd 2025-ben írt egy tanulmányt ezzel kapcsolatban. Ebben megállapította, hogy a jelenség akkor kezdődik, amikor az agy hipoxiát tapasztal. Az agysejtek energiafelhasználásához használt ATP (adenozin-trifoszfát) molekulák hirtelen csökkenése fokozott idegi aktivitást okoz, miközben neurotranszmitterek árasztják el az agyat. A szerotoninnal magyarázzák, hogy különböző képek jelennek meg a haldoklók előtt, az endorfinok békés érzetet keltenek, a noradrenalin pedig az élményt kódolja az emlékezetbe.

Martial egyetértett Borjiginnal abban, hogy a gamma aktivitás kitörései a haldokló betegekben halálközeli élményt eredményezhetnek. A tudós ezt egyfajta védelmi mechanizmusnak nevezte, amelyet patkányokon végzett kutatások is megerősítettek. Vagyis a halálközeli élmény olyan, mintha egy félelmetes helyről akarnánk menekülni, és egy biztonságos helyre törekszünk.

Az újabb bizonyítékok tehát újradefiniálják, hogy pontosan mit jelent meghalni. Az idegekben történő depolarizáció, vagyis az elektromos töltés elveszítése azt jelenti, hogy nem tudjuk meghatározni azt a pillanatot, amikor teljesen eltűnik a tudatunk. Ajmal Zemmar viszont úgy fogalmazott, hogy a halál nem egy időpont, hanem egy folyamat.

Egy 2013-as tanulmányban, amelyet patkányokon végeztek, megfigyelték, hogy mi történik az állatokkal akkor, ha oxigénhiányos állapot lép fel náluk. Ennek eredményeként sok olyan jellemzőt találtak a haldokló agyban, amely aztán az embereknél is megjelent.

A folyamatnál a jelek valójában meghosszabbították a szívmegállás előtti időt, mintha az agy aktívan elnyomná a szívet. Borjigin szerint ez azt sugallja, hogy az agynak valóban megvan a hatalma az egész szervezet leállítására. Úgy gondolja, ez az elmélet lehet a kulcs ahhoz, hogy segítsünk ezeken a betegeken, és több időt kapjanak az orvosok a páciensek életének megmentésére. Amikor a halállal szembesül a beteg, az agy még képes békés, szeretetteljes érzéseket felidézni.

 

• kutatás
• agyműködés
• elmúlás