Új javaslatot dobtak be a szociáldemokraták Németországban a mérhetetlen élelmiszerpazarlás visszaszorítására: szerintük el kellene törölni a boltokban kapható tartós alapanyagok minőségmegőrzési idejét, mondván, hogy azok többsége még évekkel később is ehető, nem lesz attól semmi bajuk a hiszékeny fogyasztóknak. Itthon a NÉBIH szabályai egyértelműek.

Évente több millió tonna jó, ehető élelmiszertermék végzi a kukában – egyszerűen azért, mert a csomagoláson a gyártók által meghatározott minőségmegőrzési idő szerepel, aminek a tartós élelmiszerek esetében márpedig kevés jelentősége van – jelentette ki a németeknél a szociáldemokrata SPD párt, hadat üzenve a tőlünk nyugatabbra is ijesztő méreteket öltő élelmiszerpazarlásnak, ami már az ellátásbiztonságot veszélyezteti.

Becslések szerint a Németországban évente kidobott élelmiszer mennyisége körülbelül ötvenszer megtölthetné a berlini olimpiai stadiont.

Bátorság kell az elavult szabályok megkérdőjelezéséhez

Ezért most javaslatot nyújtanak be, hogy eltöröljék a tartós alapanyagok minőségmegőrzési idejét, mivel azok (például a konzervek, a tea, a tészta vagy a rizs) gyakran még hosszú évek múltán is fogyaszthatók, csak az emberek kiselejtezik, mert bedőlnek a jelzett határidőknek.

Az SPD a megtévesztő dátumozás helyett egyértelmű és érthető címkézést javasol a tartós élelmiszereken, ami „bizonytalanságot nem teremtve” tájékoztatja a fogyasztókat.

Aki meg akarja védeni az erőforrásokat, csökkenteni az éghajlatra nehezedő terhelést és pénzt akar megtakarítani, végre legyen bátorsága megkérdőjelezni az elavult szabályozásokat – fogalmaznak a Rhenische Postban.

Az árakra panaszkodunk, de etetjük a kukát is

Tény, hogy az élelmiszerpazarlás akut probléma: Magyarországon évente mintegy 160 ezer forint értékű élelmiszert hajít kukába egy átlagos háztartás – írtuk meg.

A pazarlás nemcsak egyéni szinten terheli a pénztárcákat, hanem a teljes élelmiszerláncban torzulást okoz: a feleslegesen megtermelt, majd megsemmisített termékek milliárdos gazdasági és jelentős környezeti kárt is előidéznek.

Az uniós átlag lakosonként 72 kilogramm évente, ennél többet hat tagállam állampolgárai hoznak össze: Németország (75 kg/fő), Ciprus (77), Dánia (86), Málta (88), Olaszország (100), valamint a lista élén álló Portugália (123).

Mennyiségben Magyarország (60 kilogramm) a középmezőny vége felé található, tehát itt is van még bőven hová fejlődni.

Kölcsönkérnek a bolti vásárlásra

A kérdést pikánssá teszi, hogy a Civey közvélemény-kutató friss felmérése szerint Németországban az 50 év alattiak több mint a fele még a mindennapi kiadásaikat, például az élelmiszervásárlást is gyakran hitelből vagy családi kölcsönből finanszírozzák. A Barclays megbízásából készült reprezentatív kimutatás szerint az érintettek az elmúlt 24 hónapban elsősorban autóval kapcsolatos kiadásra, majd ennivalóra vagy általános fogyasztási cikkekre, például ruházatra kértek gyorssegélyt, de kisebb arányban „saját maguk kényeztetésére” is.

Megengedett a lazaság, de nem az értékesítésben

A németek reformjavaslata viszont nem maradhat házon belül, mivel a címkézésre vonatkozó jogi követelményeket Európa-szerte meg kellene változtatni, ezért a vita garantált.

Fontos, hogy a minőségmegőrzési idő nem ugyanaz, mint a romlékony, friss termékeknél (húsok, tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök) meghatározott „fogyaszthatósági idő”, ami után a fogyasztással egészségügyi ártalmakat kockáztatunk.

Itthon a szabály egyértelmű: a NÉBIH ajánlása szerint a tartós élelmiszerek a lejáratot jelző minőségmegőrzési időn túl is fogyaszthatók megfelelő elővigyázatosság mellett, viszont kereskedelmi forgalomba már nem hozhatók.

Ezzel együtt a vonatkozó EU-s előírások szerint el lehet adományozni emberi fogyasztásra a minőségmegőrzési időn túli élelmiszereket, feltéve, ha azok csomagolása bontatlan, sértetlen, szennyeződésmentes, tárolása előírásszerű volt, illetve a termék érzékszervi tulajdonságai alapján nem merül fel élelmiszerbiztonsági gyanú, például penészesedés vagy kellemetlen szag.

A NÉBIH szerint a lejártot követően fogyaszthatók
a konzervek, lekvárok, mézek, kávék, teák és ásványvizek további 12 hónapig,
a só, cukor, édesítőszerek, gabonfélék, száraztészta, hüvelyesek, rizs, instant porok, szószok, UHT tej, tejszín 9 hónapig,
az üdítőitalok, szörpök, gyümölcslevek, majonéz 6 hónapig,
az aszalványok, müzli, gabonapehely, fagyasztott termékek, kekszek, keménycukrok, csokoládé 3 hónapig,
míg a tejpor, chips, ropogtatnivalók, illetve az olajok, zsírok 2 hónapig.

• élelmiszer
• pazarlás
• minőség