Polgár András húsz éve kiszállt az üzleti világból, azóta a másfél milliárd forintos vagyont kezelő Polgár Alapítvánnyal átfogó felzárkóztató programok ötletgazdája és a kulturális intézmények egyik legnagyobb mecénása lett. Nem támogatja a vagyonadó bevezetését, de ha már bevezetnék, kitalálta, hogyan lenne értelme. Már a Tisza Párt is tud az ötletéről. Interjú az új rendszerről, a Pareto-pesszimumra berendezkedett társadalmunkról, arról, miért közügy a vagyon és hogy miért gondolja magát filantróp helyett milantrópnak.

Forbes.hu: Amikor megkerestem, azt mondta, felkészülésként küldene néhány gondolatot a témában. Ettől az újságíró általában kicsit megijed, de ezek a gondolatok öt dokumentumot és összesen több mint száz oldalt tettek ki amiben a vagyonadó ön szerint igazságos, komplett intézményi és filozófiai hátterét felépítette. Mikor, hogyan, kivel?

Polgár András: Húszegynéhány éve fővök a magam levében, kétségbeesetten kutatom, hogyan lehet a saját büdzsémhez képest jelentős, a problémák nagyságrendjéhez képest szabad szemmel alig látható pénzösszegekkel valami hosszú távú pozitív hatást elérni. Éveken keresztül jöttek telefonok, hogy ide kéne adni, oda kéne adni, én meg nem tudtam, ezt mégis milyen alapon kellene eldöntenem.

Osztogatni gyakorlatilag mindenki tud, legfeljebb fárasztó és időrabló, de nem egy kunszt.

A kunszt az, hogy valami rendszer szerint történjen. Ez a számomra megoldhatatlan probléma hívta életre a Polgár Alapítványt is.

Néhány hónapja a Tisza Párt a vagyonadó bevezetését a választási programja részévé tette. Először azt hittem, csak valami hangzatosat kellett mondaniuk – „dögöljenek meg a gazdagok, mi majd jól megmutatjuk a NER-lovagoknak” – , és nem szabad komolyan venni. De körvonalazódni látszott, hogy ebből a bevételből finanszíroznák a tervezett SZJA-csökkentést. Szerintem ezek összekapcsolása matematikailag és politikailag lehetséges ugyan, de szakmailag nem helytálló. Egy negyvenezer milliárdos kiadással működő költségvetés problémáit nem egy bizonytalan, 300 milliárd forintos plusz bevétel oldja meg. Amilyen rossz ma a magyar gazdaság renoméja, a kormány csak hatalmas hitelekből képes a féktelen osztogatást megoldani. A kamat önmagában alig túlélhető lukat üt a költségvetésen.

Ha egy új kormány megbízhatóbb gazdaságpolitikájával kedvezőbb minősítést ér el a nemzetközi hitelezők körében, egy 1 százalékpontos kamatcsökkenés nagyságrendileg a vagyonadótól elvárt összeggel megegyező megtakarítást jelentene. Az uniós források folyósítása ennek a húszszorosát eredményezné. Magyarul ez a vagyonadó nem arra való, hogy költségvetési problémákat oldjon meg, de arra sem alkalmas, hogy ezzel büntessék a „NER-en gazdagodókat”.

A civil szférának ellenben egy ilyen nagyságrendű plusz forrás megváltás lehetne, tervezhető, stabil anyagi hátteret adna. Ezért a terv arról szól, hogy – amennyiben ez az egyébként nem igazán célszerű adónem mégis bevezetésre kerül – egyfajta közösségi célú vagyoni hozzájárulásként civil szervezetek kapják meg. A kedvezményezettek köréről pedig ne a kormány döntsön.

Mindjárt belemegyünk a részletekbe. Mikor kerül ki a terv a fiókból?

Tulajdonképpen ezért ülünk itt. Bosszantott a bevezetés gondolata, de miután ezt kőbe vésték, nehéz lenne azt mondaniuk kormányra kerüléskor, hogy átgondoltuk, és mégse. És minthogy a bevezetés – már csak a szavahihetőség miatt is – elkerülhetetlen, mi, jóhiszemű és felelős érintettek kovácsoljunk erényt a szükségből.

És a döntéshozókhoz? Lobbizni fog a bevezetéséért?

Egyrészt lobbizni fogok, másrészt szeretném, ha kialakulna valamiféle mozgalom, egy kör az érintett adóalanyok részvételével. Adózunk, de feltételekkel. És értem, hogy vicces dolog bármiféle feltételt támasztani az adófizetéssel szemben, mégis, ezt én egy felelős ajánlatnak fogom fel. Nem kibújni próbálunk a kötelezettségeink alól, segíteni szeretnénk az adóforintok lehető leghasznosabb elköltésében. A „feltételek nélküli vagyonadó” létjogosultsága ezer sebből vérzik.

A vagyon nagy része működőtőke, amelynek hozadéka maga is adózik. Egy másik része a vagyonos megélhetését szolgálja, kinek mennyi. És csak a harmadik rész az a bizonyos felhalmozott vagyon, aminél megfontolandó, hogyan lehet belőle társadalmi tőkét kovácsolni.

A Tisza Párt programjában nincs szó arról, hogy a civil szférára fordítanák a vagyonadót. Hol fog kopogtatni?

Tudnak a tervemről egyébként. Jóhiszemű vagyok, és azt feltételezem, hogy egy társadalmi problémákra érzékeny, józan és felelős kormányzat, amelyik nem kizárólag hatalmi ambícióknak rendeli alá a működését, nyitott kell legyen ezekre a józan és felelős, nem kizárólag gazdagodási ambíciókból fakadó kezdeményezésekre.

Mit szóltak?

Nyitottan hallgatták.

Egy filantróp milliárdos

Polgár András magyar befektető és filantróp, aki üzleti sikerei után tudatosan fordult a jótékonykodás felé. Pályája során jelentős vagyont épített fel, majd úgy döntött, hogy a mindennapi szükségletein felüli jövedelmét társadalmi célokra fordítja. Az elmúlt években több mint 1,5 milliárd forintot adományozott el, elsősorban a roma esélyegyenlőség és a kulturális kezdeményezések támogatására, a Kiútprogram elindítója és a független színházak, így például a Jurányi, egyik nagy támogatója.

 

• Polgár András
• vagyonadó
• adófizetés