Óriási a szakadék a leggazdagabb és a legszegényebb települések között: míg egyes helyeken fejenként évi több mint 3 millió forint az adózott jövedelem, addig a legszegényebb településeken ennek töredékéből kell megélni. A TeIR adatai szerint Magyarország legszegényebb települése Csenyéte, ahol 2023-ban az egy főre jutó SZJA-alapú belföldi jövedelem mindössze 235 101 forint volt az egész évben - azaz 12-vel el kell osztani, hogy az egy főre jutó havi keresetet megkapjuk. A listán szerepel még Tornanádaska, Szakácsi, Szentkatalin és Bódvalenke is, ahol szintén rendkívül alacsony a helyben élők legális bevétele.

A KSH legfrissebb adatai szerint a nettó átlagkrereset Magyarországon 483 000 forint volt májusban, 7,7%-al volt magasabb, mint egy évvel korábban. A nettó kereset mediánértéke 391 200 forintot ért el, 8,2%-kal felülmúlta az előző év azonos időszakit - ez az érték az, aminél pontosan ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet, így pontosabb képet ad.

Ugyanakkor az átlagkereseti adatok önmagukban csak korlátozottan tükrözik a valós jövedelmi helyzetet. Egyrészt kizárólag a bejelentett, teljes munkaidős, legalább öt főt foglalkoztató cégeknél dolgozók kereseteit tartalmazzák, így kimaradnak belőle a közfoglalkoztatottak, a részmunkaidősök, a kisvállalkozások alkalmazottai vagy éppen az önfoglalkoztatók. Emiatt az átlagkereset általában pozitívabb képet mutat, mint amit a többség ténylegesen megél.

Játék a számokkal

A helyzetet legjobban a klasszikus vicc írja le, amiben a kisfiú azt mondja a nagyapjának, hogy "papa, te 80 éves vagy én pedig 8, tehát átlagosan 44 évesek vagyunk, de így most hirtelen egyikünk sem tudna mit kezdeni egy nővel..."

Magyarul az átlagkereseti statisztikák (és általánosságban bármilyen, az átlagos értékekkel számoló statisztika) egyik legnagyobb problémája, hogy néhány kiugróan magas érték erősen torzíthatja az összképet. Ha például egy vállalatnál vagy egy településen csak néhány ember kap rendkívül magas fizetést, az az átlagot jelentősen megemelheti, miközben a többség jóval alacsonyabb jövedelemből él.

Ez különösen a kisebb közösségeknél lehet látványos: ott akár néhány vezető beosztású vagy speciális szaktudással rendelkező munkavállaló is elég ahhoz, hogy a statisztikai átlag messze eltávolodjon a helyben élők többségének valós kereseti szintjétől.

Ez a pontosabb statisztika

Hogy pontosabb képet kapjunk a hazai jövedelmi viszonyokról, a Pénzcentrum górcső alá vette az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) legfrissebb, 2023-ra vonatkozó település szintű statisztikáit az egy főre jutó, éves, SZJA-alapul szolgáló jövedelmekről. Így kiderült, hogy a legszegényebb településen élők havi pártízezer forintból tengődnek átlagosan - már ami a legális bevételeket illeti.

Az egy főre jutó, személyi jövedelemadó-alapot képező belföldi jövedelmekből jól kirajzolódnak az országban tapasztalható életszínvonalbeli különbségek. „Mivel a mutató az SZJA-adatokon alapul, nagy vonalakban megbízható képet adhat arról, hol milyen jövedelmi viszonyok uralkodnak” – mondta korábban a településszintű statisztikákról Madár István, a Portfolio vezető makrogazdasági elemzője.Hozzátette ugyanakkor, hogy a számításnak megvannak a korlátai. A mutató nem veszi figyelembe például a vállalkozói vagy más, nem SZJA-köteles bevételeket, így nem mindig tükrözi pontosan a helyi viszonyokat. A legkisebb falvaknál előfordulhat, hogy néhány tehetősebb beköltöző jelentősen torzítja az átlagot. Az agglomerációs településeknél pedig az is sajátosság, hogy bár sok magas jövedelmű él ott, kiadásaik jelentős része nem a helyi gazdaságban jelenik meg.

Pontosan mi is ez a mutató?

Az egy lakosra jutó SZJA-adóalapot képező belföldi jövedelem azt mutatja meg, hogy egy adott településen átlagosan mekkora jövedelmet vallottak be a személyi jövedelemadó-bevallásokban. Ide tartoznak például a munkabérek, a nyugdíj, a táppénz vagy más, adóköteles jövedelmek. Nem része ugyanakkor a vállalkozói kivét, az osztalék, az őstermelői vagy katás bevétel, illetve minden olyan jövedelem, amely nem SZJA-köteles. Emiatt a mutató jól jelezheti a helyi lakosság jövedelmi viszonyait, de nem ad teljes képet, hiszen bizonyos bevételi források és a feketegazdaságban keletkező jövedelmek kimaradnak belőle. Viszont a statisztikát jelentősen torzíthatja, ha egy településen magas a munkanélküliek aránya, hiszen ekkor a kevés aktív kereső jövedelme oszlik el a teljes lakosság között. De a lényeg nem változik: a mutató jóval pontosabb képet ad a helyiek élethelyzetéről, mint például az átlagkereseti adatok.
Hogy tisztában legyünk, mit jelentenek az alábbi számok, előre érdemes kiemelni: a leginkább jómódban élő magyar településeken bőven 3 millió forint felett vannak az egy főre jutó éves jövedelmek. És még egyszer, éves jövedelemekről szó, el kell osztani 12-vel, hogy a havi értékeket megkapjuk, amennyiből átlagosan meg kell élnie egy-egy lakosnak.

Ezek a legszegényebb települések Magyarországon

A TeIR 2023-ra vonatkozó adatai alapján, az SZJA-alapként szolgáló jövedelemeket nézve, ezek voltak a legszegényebb települések Magyarországon abban az évben:

10. Tiszabő — 524 201 Ft/fő/év
A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében található Tiszabő hosszú évek óta szerepel a legszegényebb magyar települések listáján. A Tisza mentén fekvő falu az 1970-es években még jelentős mezőgazdasági munkalehetőségeket kínált, de a rendszerváltás után a munkanélküliség drasztikusan megemelkedett. A településen magas a hátrányos helyzetűek aránya, sok család él segélyekből és közmunkából.

9. Rajka — 489 015 Ft/fő/év
Különleges helyzetben van Rajka, hiszen közvetlenül az osztrák és szlovák határ mellett található. Bár sokan ingáznak külföldre dolgozni, a településen bejelentett jövedelmek alacsonyak, mivel sokan máshol fizetnek adót. A falu az elmúlt évtizedben erős szuburbanizációs folyamaton ment át, sok pozsonyi költözött ide, de a hivatalos statisztikákban ez nem mutatkozik meg.

8. Somogyacsa — 467 607 Ft/fő/év
Somogyacsa egy apró település Somogy vármegye közepén. Alig néhány százan lakják, és a környék gazdasági lehetőségei igen korlátozottak. Az itt élők többsége mezőgazdaságból vagy alkalmi munkából próbál megélni, de a faluban komoly problémát jelent az elöregedés és az elvándorlás.

7. Gadna — 438 918 Ft/fő/év
Gadna a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található, Miskolctól északra. A település gazdasági szempontból elszigetelt, a lakosság nagy része szociálisan rászoruló. A környékbeli bányászat és ipar megszűnésével a faluban alig maradt munkalehetőség, így a jövedelmek is alacsonyak.

6. Rinyaújnép — 434 609 Ft/fő/év
Somogy vármegye délnyugati részén, a horvát határ közelében található Rinyaújnép. A zsáktelepülésen a megélhetési lehetőségeket szinte kizárólag a közmunka és a kisebb mezőgazdasági tevékenységek biztosítják. Az apró falu népessége folyamatosan csökken, és az ország egyik legelzártabb településének számít.

5. Bódvalenke — 414 074 Ft/fő/év
Bódvalenkét gyakran emlegetik a „Freskófalu” néven, mivel roma művészek nagyméretű falfestményei díszítik a házakat. A Hernád völgyében fekvő kistelepülés azonban a szegénység szimbólumává is vált: a munkanélküliség nagyon magas, a lakosság döntő többsége roma származású. Az idegenforgalmi kezdeményezések ellenére a falu gazdasági helyzete nem javult számottevően.

4. Szentkatalin — 396 481 Ft/fő/év
A Zselicben, Baranya vármegyében található apró falu alig néhány tucat lakost számlál. Az elöregedő településen nincsenek intézmények, bolt vagy iskola, így a mindennapi élet is nehézségekbe ütközik. A fiatalok elköltöztek, a maradók többsége alacsony nyugdíjból vagy szociális támogatásokból él.

3. Szakácsi — 364 511 Ft/fő/év
Szakácsi Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye egyik apró falva, amely a Cserehát térségében fekszik. Ez a régió Magyarország egyik legszegényebb vidéke, ahol a rossz közlekedési kapcsolatok és a gyenge infrastruktúra miatt kevés a befektető. A faluban alig van munkalehetőség, így a jövedelmek rendkívül alacsonyak.

2. Tornanádaska — 320 496 Ft/fő/év
Tornanádaska szintén Borsod-Abaúj-Zemplénben található, közvetlenül a szlovák határ mellett. A település szinte teljesen elszigetelt, tömegközlekedés alig érinti, és az ott élők döntő része mélyszegénységben él. A faluban a házak nagy része leromlott állapotú, a megélhetési lehetőségek pedig szinte kizárólag a segélyekre és a közmunkára korlátozódnak. A település évek óta szerepel a legszegényebbek listáján, a Pénzcentrum 2023-ban el látogatott a településre, a riportot itt tudod megnézni:

1. Csenyéte — 235 101 Ft/fő/év
Magyarország legszegényebb települése továbbra is Csenyéte, amely szintén a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Cserehát szívében fekszik. A faluban a lakosság szinte teljes egészében mélyszegénységben él, az egy főre jutó jövedelem kevesebb mint fele az országos átlagnak. A településen a munkanélküliség gyakorlatilag teljes, a fiatalok többsége elvándorol, az ott maradók pedig szociális juttatásokból élnek. Csenyéte a magyarországi mélyszegénység egyik legszemléletesebb példája.

Ők most a legszegényebb dolgozók Magyarországon

Korábbi, szakmák szerinti bontásban íródott cikkünkből kiderült, a legalacsonyabb keresetek továbbra is Északkelet-Magyarországon, elsősorban Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben jellemzők, különösen a közszférában és a szolgáltatási ágazatokban dolgozók körében.

A legszélsőségesebb adat Nógrádhoz köthető: a pénzügyi és biztosítási szektorban dolgozók nettó átlagfizetése mindössze 152 ezer forint volt, ami még a közfoglalkoztatási béreket is alig haladja meg, és országosan is kiugróan alacsony szintet jelez. A 2025-ös statisztikákban új elemként jelent meg a „Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás” kategória, amely pontosabban mutatja az állami alkalmazottak helyzetét, de továbbra is a legrosszabbul fizetett területek közé tartozik.

Borsodban és Szabolcsban a közigazgatási szektorban dolgozók havi nettó keresete mindössze 173–175 ezer forint volt, míg Nógrádban 198 ezer forintot értek el – ami komoly feszültségre utal, hiszen ezek az ágazatok alapvetően stabil, államilag finanszírozott munkát jelentenek. Az „Egyéb szolgáltatás” ágazat szintén több térségben a legrosszabbul fizetettek közé sorolható: Nógrádban és Szabolcsban a nettó bérek 198–231 ezer forint között mozogtak. Ez a szektor alacsony hozzáadott értékű tevékenységeket foglal magában, például személyi szolgáltatásokat, kulturális vagy közösségi munkát, ahol a fizetőképesség eleve korlátozott. Ráadásul gyakori a részmunkaidős foglalkoztatás, ami tovább csökkenti az átlagbéreket.

• szegénység
• jövedelem
• legszegényebb