A bor és az egészség: tiltás helyett tudatosság
A szakember szerint az orvosi ajánlások túlzottan globalizáltak.
A bor egyszerre örömforrás, kulturális örökség és orvosi kérdés – vallja Dr. Toldy-Schedel Emil, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója, kardiológus, a Borbarát Orvosok Társaságának elnöke. Két évtizede azon dolgozik, hogy a borfogyasztásról Magyarországon ne moralizálva, hanem tudatosan, mértékkel és kulturális kontextusban lehessen beszélni.
– A betegségekre vonatkozó ajánlásokat jól ismerjük: tudjuk, mit kell tenni egy cukorbetegnél, magas vérnyomásnál vagy szívbetegségnél. De amikor arról kérdeznek, mitől lesz valaki egészséges, vagy hogyan lehet hosszú távon jól élni, már kevesebb a kapaszkodó. Ezeket az ismereteket nem rendszerszinten tanuljuk meg – mondta.
– Egy nemzetközi ajánlás a Föld összes országára szól. De vajon figyelembe veszi-e, hogy egy népcsoport mennyi sót használ, milyen mozgásformákat végez, vagy hogy a mediterrán vidéken olívaolajjal főznek, míg Közép-Európában disznózsírral? – teszi fel a kérdést. – Az életmódbeli tanácsok sokszor figyelmen kívül hagyják egy adott térség vagy ország adottságait, és kulturális, akár étkezéskultúrát érintő szokásait.
Különösen igaz ez az alkoholfogyasztásra. – Egy muszlim országban könnyű betartani az alkoholtilalmat, de Európában, ahol a közös étkezés, a társasági borozás a kultúra része, ez másképp működik – fogalmaz. Ha az európai embernek megtiltjuk, hogy egy baráti vacsorán bort igyon, azzal nem csak egy szokástól, hanem a társas kapcsolatok egy részétől vagy formájától is megfosztjuk. A kardiológus szerint a bor nem csodaszer és nem is méreg, hanem kulturális jelenség, amelyet józan mértékkel kell értelmezni.
És hogy mit jelent ez a mindennapokban?
– Talán azt, hogy egy egészséges társadalomhoz történelmi szokások is kellenek – válaszolja. – A kulturált borfogyasztás, a közösségi étkezés, a hagyományaink tisztelete mind hozzátartozik a jól-léthez. A tiltás nem old meg semmit. A tudás, a mérték és a kultúra viszont igen.









