2020 immár elválaszthatatlan a koronavírustól, ebben az esztendőben megtanulta az emberiség, hogy mit jelent a világjárvány, hogyan élhető túl egy láthatatlan ellenség, miközben a védelem eszközei még nincsenek a kezünkben. A tanulás éve volt ez, miként lehet életvitelünket, napirendünket, munkánkat és szabadidőnket átszabni, szobafogságban, sokszor magányosan túlélni, négy fal között dolgozni, szórakozni, szeretteink fizikai közelségéről lemondani. Gondolkodásunkat, mindennapjainkat totálisan megváltoztatni. A legnagyobb vesztesek azok, akik elvesztették hozzátartozójukat, szenvedésen mentek keresztül, velük szívből együttérzünk, miközben talán átértékeljük saját életünket. Egy lépést jelent, ha a jelenlegi nehéz helyzetben is a jót keressük, nagyobb mértékletességet, figyelmet mutatunk azok iránt, akiknek szükségük lehet rá. A jótékony szeretetről beszélt Ferenc pápa advent első vasárnapján, rámutatott, hogy a közömbösség és tompultság álmában az ember mindent egyformának lát, és elhiheti, hogy a segítségnyújtás és mások szolgálata a veszteseké. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Emberség és empátia nem távoli fogalmak, mindig van egy élethelyzet, egy pillanat, amikor döntenünk kell. Számot adunk arról, hogy mit teszünk, kik vagyunk. Áldott, szép karácsonyt kívánok minden olvasónknak!